» » A kis királyok (2. rész) Regény

A kis királyok (2. rész) Regény

A kis királyok (2. rész)
Regény
Category:
Author: Jókai Mór
Title: A kis királyok (2. rész) Regény
Release Date: 2018-05-29
Type book: Text
Copyright Status: Public domain in the USA.
Date added: 27 March 2019
Count views: 48
Read book
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... 33

Megjegyzések:

A tartalomjegyzék a 275. oldalontalálható.

Az eredeti képek elérhetők innen: http://books.google.com/books?id=WOpkAAAAMAAJ.

Facebook oldalunk: http://www.facebook.com/PGHungarianTeam.



JÓKAI MÓR
ÖSSZES MŰVEI

 

 

NEMZETI KIADÁS

 

 

LXXV. KÖTET

A KIS KIRÁLYOK.II.

 

 

BUDAPEST

RÉVAI TESTVÉREKKIADÁSA

1897


A KIS KIRÁLYOK

 

REGÉNY

 

IRTA

JÓKAI MÓR

 

II. RÉSZ

 

 

BUDAPEST

RÉVAI TESTVÉREKTULAJDONA

1897


-1-

THONUZÓBA SÍRJA.

Mikor Decebál újra benne találta magát a szép szabad világban,két nagy feladat állt előtte: felkeresni az elszökött Emmácskát,vagy felkeresni Thonuzóbát. Választhatott közülök.

De nevetséges volna azt kérdezni, hogy melyiket tartottaelébbvalónak? Hisz a gyermeknek a csontjai annál jobbanmegerősödnek, mennél későbben találják meg; de az ősapának acsontjai antul jobban porladoznak, mentül későbben akadnakrájuk.

Dehogy várta be Decebál, a míg Mánthay Móricz nekifekszik aháromlábú szerszámaival kiókumlálni az újra felosztandó nagyanyaibirtokot: ő az egyezség aláirása után azonnal birtokába vette azerdős hegyvidéket, a jószágigazgatójára bízva, hogy intézzék elPonthay gróffal az őszi vetések és beruházások megtérítéséneksorka-morkáit. Ő maga pedig, útcsinálás örve alatt, lehozatott egycsapat meczenzéfit, (ezek a magyarhoni általános utászok) s VakandiAnonymus vezetése alatt hozzáfogott a bajhalmi ásatáshoz.

Csakugyan igaz volt mind egy szóig, a mit a tudós földbuvárelbeszélt. Ott a magas hegygerinczen, egy roppant nagy halom alattvolt egy őskori czölöpsír, hasonlatos ahhoz, melyet a baksai halmontaláltak Abaujban. A pogány ősök ilyen magas hegyormokra temettékel a nagy embereiket, a honnan azok könnyen felhághatnak az égbe, sestenden, éjfélenkint, ha kijönnek, messze szétnézhetnek avilágban. -2-

Az őserdő köröskörül felnőtt a nagy sírhalom mellett, de hogymagán a dombon el ne hatalmasodjék, arról gondoskodtak a halomépítői: kavicscsal, atkával volt a domb teteje feltöltve, a mitőlelment a kedve a szálas fenyőfának, csak a boróka tudottelburjánozni rajta.

A tudós megmondá, tapasztalatai nyomán, hogy a czölöpsírbejáratának nyugot felé kell lenni, a hogy a keresztyén templomok,kápolnák szentélye mindig kelet felé esik, a pogányoknál eznyugotra néz.

A sír nyugoti oldala nagy fáradsággal meg lett szabadítva azakadályoktól. Sok százados fenyőfákat kellett kivágni, a törzseiketlőporral szétvettetni, a mik vastag gyökereikkel egészenkörülölelgették a sírt; de azért be nem tudtak oda törni, daczára afagyökér erőszakos furakodási tudományának, mert a czölöpzet és aföldtalaj között még egy vastag mészkéreg volt, s ha azt is átbirta fúrni egy makacs gyökérszál, a mésztől megedzettveresfenyőczölöp lapján elszakálasodott, át nem birt hatolni.

A meczenzéfiek eleget pöröltek e közben Vakandival, s Decebálnakis iparkodtak kézzel-lábbal megmagyarázni, hogy nagy bolondság azőserdő felől bontani ki a sírt, holott a keleti oldalon jóformánszabad: ott csak a boróka bokrokat kellene kivágni; de a tudós nemengedett. Itt van a sír bejárata.

A meczenzéfiek igen nevezetes emberek Magyarországon. Eredetükrenézve németek; de a népviseletük a legpompásabb mintája adíszmagyarnak; németek és a legjobb lovasok; németek ésvalamennyien a magyar szabadságharcznak a legelső és a legtovábbkitartó harczosai; németek, de olyan szép nyelvet beszélnek, hogyazt rajtuk kívül senki ezen a világon meg nem érti.

Decebál is tudott németül (a mennyit illett), de amolyannagykállói accentussal. Hát így természetesen ha az egyik aztmondja: «nix» a másik meg «nüscht», hát akkor meg a «semmi»-nél isinnen maradnak.

– Csak csináljátok, a mit a tudós parancsol. -3-

Pedig hát a meczenzéfiek igen helyes dolgot feszegettek. Hogy őkmár egyszer voltak itten valami hat esztendővel ez előtt, ugyanezta dombot felbontani; de akkor ezt a munkát a tulsó oldalonvégezték.

Jó, hogy Decebál nem értett meg belőle többet, mint hogy az őtudósa egy «lodeger Hond».

Végre megtalálták, a mit kerestek, a czölöpsír bejáratát. Ez ismesterséges munka volt. Vastag tiszafa-tzobrok keresztbe éshosszába rakva, mint egy boszorkányláb, vagy a hogy a gyermekeknádszilánkokból csinálnak magától megálló keresztet; egyik tzobor amásikat köti. Látszott, hogy eredetileg a tiszafa meg voltpörkölve, a melegtől hajlítható lett, csak így görbíthették egyiketa másik mögé, most aztán fejsze és fűrész kellett hozzá, hogyazokat valahogy szétválaszthassák, erősebb závár volt az aBrahma-lakatnál, s napokat vett igénybe a kibontása.

A sír megnyitására Decebál egész ünnepélyt rendezett, a melyre akét szomszéd vármegye notabilitásait, sőt a magyar tudományosakadémia képviselőit is meghívta. Az őserdő közepett rengeteg nagyszárnyék lett hevenyészve s tizenöt sütőkemencze lett felállítva, amiken csupán a «levelensültet» készíti harmincz erdélyi menyecske,a ki érti ennek a titkát. Derült, száraz, késő őszi napok jártak;kedvezők az ilyen vállalatra.

Nagy volt az érdeklődés az egész lelet iránt. Senki ameghivottak közül el nem maradt. Horkázi is ott volt. Ha találtatikhunnus irás, az nála nélkül el nem olvastatik.

A nevezetes nap hajnalán végre az egész úri társaságjelenlétében meg lett adva az utolsó fejszecsapás az összerovátkoltkapunak; a tiszafa-tzobrok szétváltak, s a czölöpsír föltárult.

De bizony minden ember lekapta a süvegét a fejéről, a mint azelső bedugott fáklya világánál az üreg titkos tüneményétmegpillantá. Ott ült lóháton feleségestül Thonuzóba a sírközepén.

– Hohó! kiáltá fel Mántay Móricz, ez humbug! Ezt -4- én látom; demég sem hiszem! Hogy ülhetne itt három csontváz egymás hegyében, akik nyolczszáz esztendő óta kerültek ide? Hisz azoknak a csontjaiazóta mind egy halomra dültek volna.

– A vizsgálat meg fogja azt fejteni, barátja az erénynek,válaszolt a skeptikus kétkedőnek a sírok buvára, s azzal kezébevéve a szurok fáklyát, maga hatolt be legelőször a megnyitottczölöpsírba.

S ezúttal a régiségbuvárnak adott igazat az empyricustapasztalat.

Azonnal meg lesz magyarázva az egész csoda, csak hadd kezdjük azelején.

Legelőbb is a czölöpsírt illetőleg meg kell állapítani, hogy azegy valóságos ezredévre való alkotmány, ez nem lehet hamisság.

A sírüreg hosszukás négyszöget mutat, melynek oldalait szorosanegymáshoz rótt vastag veresfenyő-czölöpök képezik. Az üregközepéből egy öllel át nem érhető égerfaoszlop emelkedik, a minekfelső végében fut össze az építmény négy szegletéből ugyanannyiharántfekvő mestergerenda, s ezekre vannak aztán végig rakva atetőzetet képező szarufák, úgy, hogy ez a földalatti építmény, mintegy gúla tartja a fölé rakott halmot.

Ahhoz a középső oszlophoz van hozzá erősítve vastag rézlánczczala paripa csontváza; ez a láncz tartja az egész csoportot egyenesenfennállva. Hogy pedig a csontvázaknak egyes porczikái annyi századalatt egymástól szét nem hullottak, annak igen szép magyarázatavan. A paripa maga egészen be volt vonva ezüstfonálból készültreczével, az ezüst megmaradt, s a vázat összetartá.

A lovon ülő két csontváz épenmaradásának is ez volt a titka. Azöltözetek kelméje rég porrá lett, de az aranyfonalak, sodronyok, amikkel azok gazdagon lehettek kihimezve, úgy átfűzték a csontokizületeit, hogy az egész vázcsoport úgy állt ott, mint mikor egyszobrász elkészíti a lovagszoborhoz való vázmintát. -5-

A mint az első bámulat megnémító hatása felengedt, amegszaporodott lámpavilágnál kezdett részleteiben kibontakozni atalált kincshalmaz egész archæologiai dicsősége. A tudóstársaságképviselői, mint egykor Columbus matrózai az újvilág földére, úgyrohantak a feltárt szentélybe s rögtön elkezdtek disputálni. Ahajdankor ismeretlen eszközei, szerszámai, csatára hívták a későnemzedék találékonyságát. «Mi volt ez? Kocsikerék? Nem! A királyságjelvénye. Hát ez? Karperecz? Dehogy! Fülönfüggő! Annak nagy! Afülkagylóra akasztva viselték. Ez egy áldozatüst! Nem! Jeladórézdob. – Ezek gombok! Nem: őspénzek, celta mintára.

Decebálnak a könyek peregtek alá az arczára. Olyan rendkívüliindulatok, a minők a férfiszív jegeczéből is ki tudják olvasztaniazt az áruló nedvet, csoportostul rohanták meg lelkét ez ünnepélyespillanatban: a nagy öröm, a kegyelet, a kigunyolt törekvés teljesdiadala, hangos zokogásra birta az erős férfit. S a sírás ragályos,a többi hazafiak szemét is elülte a köny; – nyolcz századostragœdia sírból feltámadó titka előtt álltak; ez az üreg az őskormély sötétjébe hagyott bepillantani s a sötétség megnépesedett, anémaság beszélt. Általános volt az elérzékenyülés!

– Nem! Nem könyekkel sírunk a zomotornál! ordított fel Horkázi;kövessük őseinket, a kik hős vezéreik temetésénél késeik hegyévelhasogatták fel arczaikat, vérhullatással siratták meg őket!

Elő is rántotta a csizmaszára mellől a bicskáját, s kináltarendre mindenkinek; de nem talált pártolóra, a ki elkezdje ezt azősi módját a gyásztiszteletnek; mind ráhagyták, hogy ő kezdje el.Szerencséjére a mérnök felvilágosította róla, hogy hiszen nemtemetés ez, hanem inkább ellenkezőleg feltámadás: hát itt most nehasogassuk fel az orczáinkat, ellenben az meg lett neki engedve,hogy elénekelje azt az ős magyar dalt, a mely így kezdődik:«Attila, Lehel, Árpád; – Elhunyt dicső unokád!» -6-

Vakandi Anonymus azonban egy hajóskapitány gorombaságávalosztogatta onnan a kriptaajtóból a parancsolatokat. «Senki se tegyebe a lábát az üregbe, a míg én meg nem vizsgáltam mindent! (Pedigmár akkor ott kurkászott két tudós egy lámpással.) Egy erőslábdobbanásra összeomolhat az egész csontváz!»

Erre a fenyegetésre csakugyan kívül maradt mindenki, s csak anyíláson kandikált be, míg néhány várakozásterhes percz mulva ismétmegjelent a sírüreg bejáratánál Vakandi úr, s legelébb isDecebálhoz intézé e meghívó szót:

– Barátja az erénynek, ön bejöhet. Többi várjon.

– Le a sarukkal! kiabált Horkázi. A csizmákat le kell húzni,mikor a szentélybe lép az ember.

– Nem kell lehúzni, veté vissza Vakandi. Ez a szemita fajoknálszokás!

Ez a szó letorkolta a táltos utódot. Megharagudott, félrevonult,külömben is úgy illett, hogy duzzogjon, a midőn az antagonistájánakilyen triumfális napja van. Neki állt a jó meczenzéfiföldmunkásoknak, s azokat karikába állítva, hogy az időt ne töltsehiába, betanítá nekik az «Attila nótáját». A szöveget ugyan nemértették, de azért a nótát megtanulták; s gyönyörűség volt elnézni,hogy éneklik a tactusverő áldozár körül quartettben ezt averset:

«Kalpag helyett egypiczi
Posztóbul készültmiczi
Fedi fejétmindennek,
A német okaennek!»

(És az egész társaságban csupán csak ez a német viselte azt amegsiratott ősi medvebőr kalpagot.)

Decebál valami lázforma reszketést érzett, midőn e titokzatosüregbe lépett. A nyolczszáz év előtti ősök maradványait látta magaelőtt. Még csontváz korukban is mily dicsőségesek.

– Azért hivtam önt legelébb be, barátja az erénynek,-7-mert ön tudni fogja jól, hogy mi az a legfőbb kincs, a melyet miitt e helyen keresünk. Ez a két tudós nem lát most semmit a sokérdekes régiségtől, azok fölött hadd disputáljon. De nekünk azt ahártyára irott «szer»-t kell megtalálnunk. Ennek a létezését pedignem szabad senkinek megtudni, a míg az ideje el nem jön.

Decebál azt mondta rá: «a lelkemből beszélsz, atyámfia!» s azzalő is hozzáfogott a széttekintéshez.

Legelső tanulmány volt maga a három csontváz. Közelebbrőlmegtekintve, még egy új oka lett ismeretes e csontalkotmányegyüttmaradásának. Mind a három úgy keresztül-kasul volt tüzködvehosszú nyílvesszőkkel, hogy ezeknek a tömege sem engedé őketegymástól szerteszét hullani. Így szoktak az őspogány magyarokvalóban temetkezni. Száz meg száz nyilat lőttek a sírba, melybe ahőst sülyeszték, hogy ne menjen a «nap mezejére» sebesítetlenül smidőn a halottat, lovára kötve, hű menyasszonyával együtt temettékel, egyúttal a bucsúztató nyílzápor a hű társ és paripa életét iskioltá egyszerre. Ez alkalommal a hős maga is élt, mikoreltemették, a nyilazás kegyelemlövés volt. Milyen keserű boszúérzettölthette el Decebál szivét a kegyetlen Árpádházi király ellen, aki ezt az itéletet végrehajtatá. S még szentnek nevezteti magát!Találjuk meg csak az ő csontjait is egyszer! – A vakbuzgó pápistákhogy járnak búcsút a neve napján az ereklyéül megmaradt keze után!Ide jőjjetek tuhudúnok, szyttya unokák! itt van az áldozat egészalakjában! ehhez járjatok búcsúra!

A hős fején arany sisak van, hegyes végű, elől orrfedővel ésállszorítóval, a sisak két oldalán domborművű alakok kiverve,lóháton, a férfi-váz karcsontjain szintén arany kösöntyűk vannak, amik még az őskorból származott ereklyék lehetnek. A női csontvázkoponyáját ékesítő diadém és a nyakcsigolyáit körítő láncz márkésőbbkori byzanczi munka. Egy nagy karika fülönfüggő, körte alakúcsüngővel oda van szegezve a fejéhez, a hogy egy nyíl -8- keresztülment rajta, ez világosan bizonyítja, hogy ősanyáink a függőt nem afül gombájába akasztva, de a fülkagylón viselték. A kengyelek márlehullottak, azok tömör ezüstből voltak verve, épen úgy a lózablája, a mit még most is a fogai között szorít, az ezüst láncz azállkapcsát erősen hozzá szorítja a koponyájához. Szerteszéthevernek mindenféle ősmintázatú csebrek, korsók, tálak, vertrézből, ezüstből, némelyik megrozsdásodott, mások feketés patinátkaptak; egy égetett agyagveder tetézve van aranypénzzel, a minnincs sem kép, sem irás; gomba alakra vannak bemélyítve; köztüknégyszegletű ezüstpénzek, a miken már kezdetleges veret látszik,évszám nélkül. Egy szögletben hever egy roppant nagy üst, bronzból,sajátságos alakú fogantyukkal. Ez a pogányok áldozatüstje. Oldalaibe vannak törve erőszakos fejszeütésekkel. Ezt is, mint a pogánycultusra szolgáló szerszámot, a király törette így össze. A mint ezaz üst a czölöpfalhoz volt támasztva, az a taplószerű sárga gomba,a mi a föld alatti faépítményekből szokott kidudorodni, annyirahozzá tapadt a czifra párkányaihoz, hogy el nem lehet onnan erőszaknélkül mozdítani. Ki tagadná el, hogy ez mind száz meg száz év ótahever itten?

Világra szóló kincsek ezek!

De míg a két tudós academicus a lelt tárgyakat meghatároznitörekszik, Decebál és Vakandi csak azt kutatják az edényekben, hogyhol van valami rejtett irás: ha csak egy falatnyi is. Bőr,pergamen, papirusz-levél vagy viaszkos tábla? A hiteles másolathártya-levélről van leirva. Az nem rohad el, száraz helyen jóleltéve. De nem találnak rá. Már az arany sisakot is megemelték aférfi csontváz fején, nincs-e abba rejtve? onnan sem kerültelő.

– Ilyenkor engem a divinatio szokott czélhoz vezetni; mondjaVakandi. A fantazia átveszi az itélő tehetség hivatalát. Nekem az asejtelmem van, hogy a midőn Thonuzóbát élve eltemették, nehogy ahártyára irott «szer»-t a -9- király emberei megsemmisíthessék, azt aszájába vette, oda rejtette el!

És ime, a mint Decebál hozzányult a csontváz állkapcsához,

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... 33
Comments (0)
Free online library ideabooks.net