» » » Az arany szalamandra

Az arany szalamandra

Az arany szalamandra
Category: Fiction
Title: Az arany szalamandra
Release Date: 2006-05-10
Type book: Text
Copyright Status: Public domain in the USA.
Date added: 25 March 2019
Count views: 21
Read book
1 2 3 4 5 6 7 8 9

borító


DONÁSZY FERENC

 

AZ ARANY SZALAMANDRA

 

 

Elbeszélések az Ifjúság Számára

 

 

AZ ATHENAEUM IRODALMI ÉS NYOMDAI R.-T. KIADÁSA

 

BUDAPEST

1906


TARTALOM.


Az égi jelek
Az éjféli vendég
Bornemissza Klára
A Caput Corvi
Nostradamus tkre
A phantom
Cynthia
Az arany szalamandra
A nagy próba
A végnek vége...
Epilogus



image 2

AZ ÉGI JELEK


1580 táján, János fővétele napján, éppen delet harangoztak ősBudavárosában, midőn a nap egyszerre elstétedett és helyette háromsápadtfényű csudatnemény jelent meg a színétvesztett égbolton.

Kettő sugaras kllőalakban rajzolódott az égre, a harmadik pedig, egyóriási, vérbemártott trk kardhoz hasonlított és a zenithrőlragyogtatta alá lángvrs fényét.

A lakosság apraja-nagyja az utcákra tódult. Kinek is volna étvágya azevéshez, midőn ilyen fenyegető égi jelek támadnak.

Klnsen az égboltozat kzepén lángoló stks-csillagforma véreskard okozott nagy megdbbenést s a félénkebbek szorongó szívveltalálgatták: vajjon háborút, dghalált, vagy éppen a világnak a végétjelentik ezek a rémletes égi jelek?

—Nézzék csak kegyelmetek, a nagyontudós Bornemissza Lénárdfőkamarásmester úr is vizsgálja a csudatneményeket! szólalt meg apolgárok egyike.

—És mellette áll az ablakban vendége, Julián páter, a jezsuita!felelte rá a másik polgár.

—Julián páter ő atyasága a dicsőségesen uralkodó II-ik Rudolfkirályunknak gyóntatója és lelki tanácsadója, jegyzé meg Ulrik, aharangntő.

Ulrik mester komája, az olasz származású Zanardelli drágakőkszrlőés aranymíves is hozzájuk csatlakozott.

—Mit szólnak kegyelmetek e borzalmas égi csudákhoz?

—Mi nem szólunk, de komám se szóljon! Hadd tegyék ezt azok, kikmagukat blcseknek és mindentudóknak hiszik! válaszolá a harangntő.

—Igaz a! Zanardelli mester, kegyelmed bejáratos afőkamarásmester úri palotájába, bizonyára tudója is, amik ott benntrténnek? Vágott kzbe a Zsigmond-kzbéli szűcsmester.

—Annyi szent, hogy trténik valami! Lépten-nyomon messzeországokból érkező idegenek adják egymás kezébe a kilincset. Azután nemegyszer láttam, midőn a főkamarás úr egész csomó mindenféle plántávaltért vissza a hegyek kzl, mondá a harangntő.

—Ezt én is láttam, sőt azt is megmondhatom, hogy a hátsó épletkéménye még éjtszaka idején is egyre okádja a fstt, akárcsak akegyelmed műhelye, Ulrik mester.

—Bezzeg a magunkforma szegény embert brtnre vetnék, hailyesféle tilalmas dolgokat machinálna! De hát a nagyuraknak mindenszabad! Még a gonoszság is! vélekedék a szűcsmester.

—Miből gondolják kegyelmetek, hogy tilalmas gonoszságokatmívelnek a palotában? kérdé a drágakőkszrlő.

—No hát abból, mert az rdgidézéshez, a gonosszal valócimboráláshoz és a megrontásokhoz kell az a sokféle plánta és az rkkéégő kohó! válaszolá a kpcs paszomántos.

—Zanardelli mester bejáratos a palotába! Cáfolja hát meg, hatudja!

—No hát tudják meg, hogy Bornemissza Lénárd főkamarásmesterúr kedveli a tudományokat és éjjel-nappal azokban búvárkodik. Azok azidegen országból érkező vándorok pedig szintén tudósok, kik nagyhírneveért keresik fel, mert klnsen első auktoritás az alchymiában,amiért nagy tekintélyben áll és kedves embere felséges urunknak éskirályunknak, II-ik Rudolf császárnak is. Most hallották kegyelmetekaz igazságot. Tegyenek lakatot a szájukra, mert bizony istenmegjárják! figyelmezteté őket a harangntő.

—Kztnk legyen mondva, én is csak azt hiszem, hogy nem jókeresztényhez és nem főúrhoz illő az ilyen bűbájosmesterkedés—jegyzé meg Ulrik mester, midőn magukra maradtak.

Az aranyműves megfordult, hogy távozzék, midőn egy lovászformacseléd a palotába hívta. A nagykapu egyik oldalajtócskáján léptek a nagynégyszgletű épletbe, melynek oldalszárnyait fedett folyosókkttték ssze a sajátságos modorban éplt hátsó résszel. Egyiktornyában a csillagvizsgáló, a másikban a laboratórium voltberendezve, a két tornyot pedig egy nagy terem kttte sszeegymással.

A ház ura, Bornemissza Lénárd, ebben a teremben várta.

Herkulesi termetű alak volt. Széles vállak, kemény, szigorú, avirrasztásoktól és búvárkodástól mélyen bennlő szemek. Rvidre nyírthaján lapos camaura lt, erősen őszbe csavarodó hosszú szakálla pedigkét ágra választva omlott alá.

—Arnoldus mester! Három darab legerősebb tzetálló tégelyrelenne szkségem a legnagyobbakból, megfelelő fdőkkel! Megérkeztek-emár? kérdezte.

—Kegyelmes uram szolgálatára állnak. Továbbá megkaptam aBorussiából rendelt Terra sigillatát és Caput mortuumot is!

—Ide kell kldeni! Mikor indul német- és olaszországiútjára?

—Csak Homonnai és Drugeth főnemes urak kommissióit várom,kiknek számára velencei tkrket, mozaik munkákat és más efféléket kellvásárolnom!

—Jól van! Nekem is lesznek kommissióim! Indulás előttjelentkezzék.

Midőn az aranyműves eltávozott, Páter Julián előlépett azablakflkéből.

A fekete rendltny még kirívóbbá tette alakjának irtózatossoványságát.

—Most már senki se fog bennnket zavarni, folytatom hát.Kldetésem a mai nappal véget ért! A császár visszatérésemet srgeti!szólalt meg lágy, kenetteljes hangján, mikzben a magashátú támlányokegyikébe ereszkedett.

—Ez annak a jele, hogy tanácsod nélkl nem tud ellenni.Császári urunk világraszóló alchymiabéli tudományodért nagyon becsltéged. Ha pedig a nagy titkot megtalálnád, te lennél utána az első ésleghatalmasabb embere az országnak.

—Mérhetetlen hatalommal és gazdagsággal járna e felfedezés!viszonzá Bornemissza sóváran.

—Ő felsége rvid idő múlva tbbféle jelét fogja adni irántadvaló változhatlan kegyelmének!

—Mindig csak res ígéretek! viszonzá Bornemissza.

—Figyelj rám! Nem is sejted, minő fordulatok lesznek rvid időmúlva az országban és kormányzásban. Ő felsége a császár rendkívlféltékeny uralkodói jogaira, emiatt folytonos viszályban él házatagjaival. Testvérei: Ernő és Mátyás főhercegek úgyszólván erőszakkalkezkbe ragadták a kormányzást és emiatt úgy az osztráktartományokban, mint itt, folytonos zavarok és forrongások vannaknapirenden, kivált azóta, mióta Mátyás főherceg egészen kezéberagadta a magyar gyek vezetését. Mátyás főhercegnél tisztelegve,átadám néki ő felsége bizalmas levelét, melyben azt írta fenségesccsének, hogy itt tartózkodásom célja egyes-egyedl az alchymiamagasabb titkainak veled való egyttes búvárlása. De ez csak rgyvolt. Láttam az elégletlenséget, a forrongásokat és belzavarokat,melyek felséges urunk trónját veszélyeztetik. Első sorban engemakarnak az udvartól eltávolítani, mert, szerintk, korlátlan hatalmamvan a császár felett!

—Igazuk van! Korlátlan hatalommal uralkodói rajta.

—Amilyen fegyverrel támadnak, olyannal védekeznk! A császárelhatározta, hogy Mátyás főherceget teljesen kizárja a kormányzásigyekből! Mivel pedig császári urunk prágai udvarát nem akarjaelhagyni, országai kormányzását azokra a kipróbált híveire bízza,kiktől nem kell féltenie trónját. Nagy szerep, nagy hatalom és fényestisztség vár reád, barátom Lénárd! Hátha még csakugyan felfedeznéd anagy titkot!! Akkor te uralkodnál az országban.

—Vagy pedig úgy járnék, mint az ánglius Kelley, kit ő felségebárói rangra emelve, kegyeivel halmozott el, de mivel alchymiai titkaitnem akarta neki elárulni, brtnbe vettetett, honnan, midőn meneklniakart, leesett és nyakát trte—viszonzá Bornemissza gúnyosan.

Páter Julián fejét csóválta:

—Barátod, Hayek Taddeus, az udvari orvos, ugyancsak hiányosanértesített erről az esetről! Kelley és cimborája Dee, mindkettenkznséges csalók valának!

—Hálátlan vagy, Leonhardus. Tudod, hogy egy alchymista se mehetbe mindaddig a felség alchymiai laboratóriumába, míg te előttedpróbaelőadást nem tart tudományából... és csak a te ajánló leveledrenyílnak meg előtte a prágai Hradsin kapui.

—Ez ellen nem is panaszkodom! Néha csakugyan érdemes tudósokdissertálnak és experimentálnak műhelyemben; viszonzá Bornemissza.

—Hagyjuk a vitát! Még fontos megbeszélni valónk van hátra. A teérdeked azonos az enyémmel! Amint eddig beavattál alchymiaimunkálkodásod titkaiba, úgy teszel ezentúl is. Ezáltal uralkodunk acsászáron! Ha feltalálod a nagy titkot, ezt is kzlni fogod velnk,mert jusson eszedbe, a belőle eredő mérhetlen gazdagságot csak ahatalom birtokában élvezheted.

E pillanatban egy reg, meggrnyedt, de nagyon becsletes képű szolgalépett be a terembe.

—Miért háborgatsz e szokatlan időben, Iván? kérdezte nyersenBornemissza.

—Kegyelmes uram, az tvsmester elkldte az olvasztótégelyeket,tisztelendő atyaságod futárja pedig útrakészen áll.

—Vidd le a laboratóriumba! A laboráns szítsa fel a kohóban atzet és reszeljen négy uncia rezet, két uncia aurichalcumot finomporrá—parancsolá.

—Ecce! a futárról egészen elfeledkeztem. Csak néhány sort íroka rendfőnknek.

A háziúr leeresztette a porcos íróasztal támláját és egy zártfaliszekrényből az akkoriban még kevéssé használt papirt véve elő, melléhelyezte a hattyútollból vágott pennát, a viasszal és selyemzsinórralegyetemben.

Páter Julián gondolkozva lt az asztalhoz.

—Titkos jegyekben írjam e levelet? Eh, a futár a miembernk.

Midőn készen lett, nagy mesterséggel sszehajtogatta és átktztezld selyemszállal, azután talárja alól elővont gyűrűvellepecsételé.

—Mily klns színű tenta és milyen furcsa formájú írócharta;dnnygé, hol a tentát, hol a papirost nézve, azután kisietett a rávárakozó futárhoz.

A tudós háziúr mint a ragadmányára csapó saskeselyű, sietett azíróasztalhoz; felemelte az ottmaradt papírlapot és a szekrényberejté.

Majd meglátjuk, tiszta kártyákkal játszol-e, páter Julián, vagy csakeszkzként akarsz felhasználni?!



image 3


AZ ÉJFÉLI VENDÉG


Az reg kulcsár lépett be nemsokára a terembe s egy pecsétestekercset nyújtott át urának.

—Csatlós hozta a dullóvári Pethő-kastélyból! Azt beszéli, hogy,Klára kisasszony kicsibe múlt, hogy a martalócok kezébe nem esett.

—Menj és viseljed gondját a csatlósnak. Lehet, hogy választvisz leányom levelére. Várakozzék.

Leánya azt írta, hogy sólyomvadászat kzben amúgy is nagyon messziretávoztak a kastélytól, ő pedig kócsagot űző sólyma után vágtatva, avadászat hevélyében elszakadt társnőitől és a vidéket nem ismerve,eltévelyedett a mocsaras erdőségben, hol egyszerre csak martalócokvették őt krl. Segélykiáltásait, úgy látszik, senki se hallotta,mert a rablók már jó messzire magukkal ragadták és éppen szájátakarták betmni, midőn pár jól célzott lvés a martalócok kzlnéhányat leterített, a bokrok kzl pedig tbb ember rohant elő. Alatrok megfutottak. A szabadítók idegen országbeli kereskedők valánakés társzekereikkel, málhás állatjaikkal az erdőség tisztásántáboroztak. Az a férfiú, ki legelőszr segélyére rohant és rablójátlettte, inkább tudósnak, mint kalmárnak látszik, de csak annyittudott meg róla, hogy Budára igyekszik s málhái knyvekből ésklnféle érc- és agyageszkzkből állanak.

Bornemissza elhatározta, hogy még az nap ír Pethő Miklósnak, hogyleányát biztos kísérettel kldje haza.

Ekkor pedig elővette azt a papírlapot, min páter Julián a levelétírta és a felszálló gőz flé tartotta.

Kevés idő múlva a zldessárga charta majdnem egészen stétbarnáraváltozott és midőn a gőz elszállt, a boltozatról aláfggőkarosgyertyatartó felé tartotta.

Igy látszott meg csak, hogy e klns papir szitaformán át vanlyuggatva.

Hosszú, figyelmes vizsgálat után elégedetten bólintott fejével,azután kiterítette, végigtrlte valami vrsszínű fluidumba mártottszivaccsal.

—Pár perc múlva a papir fehér lesz és az írás látszanifog—mormogá s újra meg újra végighúzta rajta a szivacsot éscsakugyan nem telt belé tbb pár percnél, a setétbarna szín fehérréváltozott és előtűnt az írás fakóvrs betivel.

Diadalmas mosolygással kezdett az olvasáshoz, hanem a mosolygáscsakhamar lefagyott ajkairól.

—Hát így vagyunk! kiáltott fel kitrő dhvel, midőn elolvasta alevelet. Még csak nem is játékszer, hanem lépcső legyek a lábaitokalatt... azután fel akarnátok engem áldozni. Nincs is rosszulkifundálva!

Hogy is írja csak:

»Bornemissza valamit, titkol, rejteget előttem! Sejteni, hogyfelfedezte az alchymia nagy titkát, vagy lehet, hogy kzel jár hozzá. Erejtélyes és zárkózott karakterű férfiú enormis nagy tudományával,trhetetlen akaraterejével és nagyravágyásával veszélyesebbszvetségesnek, mint ellenségnek, mindazáltal nyiltan nem szakíthatunkvele. Ha Mátyás főherceg kezeiből a hatalmat sikerl kiragadnunk, úgyabba a magas méltóságba emeljk, hogy az államcsíny minden ódiumaegyedl csak az ő fejére háruljon és elveszítse, a mi kezeink pedigláthatatlanok maradjanak! Ellenben pedig, ha a főhercegnek sikerl akormányzói hatalmat megtartania, úgy knnyű lesz minden machinatiót,sszeeskvés formájában, egészen az ő nyakába varrni! Akár így, akárúgy forduljon tehát a kocka, a főherceg rendnknek mindenképen nagyhálával fog tartozni. Mert az első esetben veszedelmes vetélytárstól,a másodikban még veszedelmesebb sszeeskvőtől szabadítjuk meg. Mertbármi érje is, vesztét rendnk érdemél kell feltntetni, hogy őhercegsége bennnk lássa leghasznosabb szvetségeseit éstámaszait...

Mindezeknek azonban csak akkor szabad megtrténni,—repetálomezen intelmet—ha a nagy titkot az alchymiai tudomány ezenfelkentje és királya megtalálta és velnk kzlte, mert viszont etitokkal a világ mozgatója és emeltyűje: a mindenható arany ésgazdagság jut rendnk birtokába és megalapítja uralmunkat nemcsak acsászár, de az egész világ felett.«

Ezzel végződtek a levél sorai és Bornemissza dhs, szikrázószemekkel, lktető halántékkal járt alá s fel a hosszú teremben, majdegyszerre a kilő rostéllyal védett ablakhoz lépve, kibámult asetétségbe, mert ekzben már beállott az est és a terem szgletébenálló nagy tokos óra száraz, egyhangú ketyegésével már nyolc óra felétolta a mutatót.

—Tudtam, sejtettem, hogy kettős játékot űztk, de ekkoraperfidiáról, ilyen sátáni álnokságról álmodni sem mertem—mormogá,mintha egy knn álló láthatatlan alakhoz beszélne. De én is hozzátokjártam iskolába, majd meglássuk hát, melyiknk lesz erősebb! Én ismerlektiteket egészen, de ti csak félig ismertek engem!

Távoli villámcikázások visszfénye lobbant fel koronként a koromsetétláthatáron, a lábas óra pedig érces kondulásokkal ttte a nyolcórát.

Az asztalhoz ment és a lefggő karosgyertyatartó alá állva, felemeléjobbját, melyen az abraxas-gyűr ragyogott.

—Ez a gyűr az én talizmánom, ez sugallta a levél megszerzését,lássuk, mit sugall most? és izzó tekintetét a vrs pontokkal hintettstétzld kőbe vésett kabbalisztikus jegyekre szegezé.

Sokáig nézett a kőre, gondolatai rohanva kvették egymást és midőnfelemelé szemét, homlokán a redők elsimultak.

—gy van. Csak higgadtan kell gondolkoznunk és mindjárt másszínben látjuk a dolgokat... Míg a nagy titok meg nincs találva, addignem kell tartanom semmitől... Mától fogva éjet-napot eggyé teszek,isten-rdg hatalmát segítségl hívom, hogy célt érjek. Holnap újraelkezdem a nagy művet és folytatni fogom, míg élek és lélekzem, mígvagyonom és hitelem futja! Bár Trismegistos és Paracelsus szerint kétegyformán jártas adeptus elébb feltalálja a nagy titkot, de holtaláljak én hozzám illő társat, mikor engem tekintenek e szenttudomány első felkentjének? Oh, bárcsak kldenének egyet a jó vagyrossz hatalmak! Ha maga a Sátán volna is, rmmel fogadnám.

Az óra kilencet ttt. Barettáját mélyebben fejébe nyomva, a setétfolyosókon átment az első épletbe.

A háromkarú vert ezst gyertyatartóban égő viaszgyertyák csak afaragott asztal krl világították meg a boltozatos éttermet, melynekfalain és bútorzatán az egykori fénynek és pompának most már csakfakó, színehagyott maradványai csillogtak.

A nagy asztalnak csupán az egyik vége volt felterítve.

A tudós csak pár falatot evett s gondolatokba merlve gyurogatta,morzsolta a kenyér belét s egészen ott feledte volna magát az asztalnál,ha az reg figyelmeztető khgése fel nem riasztja.

Erre kihajtotta a maradék bort a serlegből és felállt.

—Klára a jvő héten hazaérkezik!

—Hála Istennek! Legalább megint élet és der kltzik emagányos házba! felelte az reg felcsillámló szemekkel.

—Holnap kilenc órakor pedig elmégysz Izsák tőzsérhez!Megmondod neki, hogy kétszáz aranyat hozzon magával.

A gazda távozott.

—Megint új

1 2 3 4 5 6 7 8 9
Comments (0)
reload, if the code cannot be seen
Free online library ideabooks.net