» » » Tanár úr kérem: Képek a középiskolából

Tanár úr kérem: Képek a középiskolából

Tanár úr kérem: Képek a középiskolából
Title: Tanár úr kérem: Képek a középiskolából
Release Date: 2018-02-09
Type book: Text
Copyright Status: Public domain in the USA.
Date added: 27 March 2019
Count views: 100
Read book
1 2 3 4 5 6 7 8 9

Megjegyzések:

A tartalomjegyzék a 187. oldalontalálható.

Facebook oldalunk: http://www.facebook.com/PGHungarianTeam.


KARINTHYFRIGYES

 

TANÁR ÚR KÉREM

KÉPEK AKÖZÉPISKOLÁBÓL

 

 

VÉRTES MARCELRAJZAIVAL

 

 

DICK MANÓ KIADÁSABUDAPEST
VII, ERZSÉBET-KÖRUT 12.

Nap nyomdarészvénytársas


-3-

KOSZTOLÁNYI DEZSŐNEK,
a „Szegény kis gyermek panaszai“ szerzőjének -4-
-5-

BEVEZETÉS

Az udvaron keresztül belopóztam – féltíz után járhat az idő,most a folyosók kihalltak és konganak, csak néha, mikor egybecsukott ajtó előtt elmegyek, csap ki felém a zümmögés ésegyszerre mélyen és igen komolyan elszorul a szívem. A másodikemeleten, jobbra, a tanári szoba mellett, a VII-ik b) osztályajtaját kinyitották, levegőzés miatt. Leveszem a kalapomat,zsebreteszem. Aztán óvatosan bemegyek az ajtón, félreforditottfejjel meghajtom magam a katedra felé és nesztelen léptekkelhátravonulok; az utolsó padban, a kályha mellett, üres egy hely. Atanár nem nézett rám, rendben van, legyintett egyet, azt hitte,idetartozom, és vagyok az, aki öt perccel előbb kiment. Nesztelenülmegkerülöm a köpőládát és a szemétkosarat. Rálépek egy -6- fél kiflire,óvatosan megfordulok és beülök az utolsó padba. Vörösesszőke,szeplős fiu ül mellettem – oh igen, oh igen – és majdnem felkiáltokörömömben, meglepetésemben, boldogságomban: hiszen ez a Büchner!nini, a Büchner! – milyen, milyen régen nem láttam, hol jártam én,istenem, milyen borzasztó álmaim voltak. De most itthon vagyokmegint, a jó, igazi valóságban, az én valóságos életemben, amibőlnem volt jó kimenni, – oh itthon vagyok, én vagyok az, KarinthyFrigyes a hatodik béből, hát persze, micsoda ostoba álom volt az.Egyszerre minden szag ismerős: remegve nyúlok be a padba és kihúzokegy füzetet. Egy pillanatig káprázik a szemem, de aztán világosanelolvasom: az én nevem, hatodik bé, magyar dolgozatok.

Büchner, édes Büchnerkém, hogy vagy, te drága, vörös ember.Büchner kissé csodálkozva néz rám, nem érti, minek örülök úgy, hogyértené! Pszt, mondja, meglök és mérgesen néz rám oldalt. Persze, énitt -7- lármázok, mikor odakint felelnek – kifelel? ahá, a Steinmann, a Bódog! – és aztán neki lesz baja belőle.De édes Büchnerkém, nem érted, alig tudok uralkodni az örömömön.Büchner nem érti, hogy lehet valaki ilyen marha, aszongya, minekröhögsz úgy, tudod, hogy pikkje van rám, azt hiszi, én bolondázokés azon röhögsz. Különben pedig, mért nem férsz a bőrödbe? Pszt,lassan beszélj.

Hát idehallgass, édes Büchnerkém, milyen marhaságot álmodtam –és most boldog vagyok, hogy csak álmodtam. Azt álmodtam, hogy énnem vagyok már tizenhat éves, hanem sok év telik-múlik és tudod, éssok zavaros és zagyva dolog jön, egészen másképpen, mintahogy énmost elképzelem. Tudod, álmomban leérettségiztem, képzeld (na ésörülsz, hogy csak álom volt, te hülyőke, bár már túl volnánkrajta!) – szóval leérettségiztem és kiléptem az élet iskolájába,amiről Lenkei tanár úr szokott beszélni. Bizony, nem is tudom,hanyadik -8- osztályába jártam már az életiskolának, denagyon sok osztály volt és úgy volt (pszt! ne ordits úgy! idenéz éskihívhat, milyen pikkje van rám!) szóval úgy volt, hogy márhuszonhét éves vagyok és ülök egy kávéházban és nem jól éreztemmagam, képzeld, pedig mostanában hogy szerettem volna huszonhétéves lenni. Szóval a kávéházban ültem és úgy volt, hogy tényleg egyiró lettem, ami lenni akartam és már sok könyvem megjelent ésismertem személyesen Bródy Sándort és elfogulatlanul beszélgettemMolnár Ferenccel és autogrammot kértek tőlem, és képzeld, mégseéreztem jól magam, nem furcsa? Szóval kiderült, hogy érettségi utánnem olyan jól lesz, mint hittem. És amint ott ültem a kávéházban,esett az eső és minden szomorú volt, – ekkor én egyszerreeltünődtem álmomban és azt gondoltam, hogy ez mégis csaklehetetlen, hogy én már huszonhét éves vagyok és minden így megy –és egyszerre eszembejutott az osztály és hogy -9- hiszen éntulajdonképpen a hatodikba járok és nekem még sok dolgom van, megkell csinálni a mértani rajzot, át kell néznem a történelmet ésközben gondolni kell a jövőre, ami nagyszerű és csodálatos lesz,mert hiszen még csak tizenhat éves vagyok. Szóval jól átgondoltammindent és világosan rájöttem, hogy én most nyilván csak álmodom ésmég hozzá nem valami szép és dicsőséges álmot, hanem egy elégkellemetlen és tökéletlen álmot és hogy a legokosabb, amit tehetek,ha erőlködöm és fölébredek és átnézem a mértant és bejövök azosztályba. Az esős ablaküveghez szoritottam a fejem és erősenelhatároztam, hogy most felébredek, és egészen más szemmel nézemmajd azt az igazi életemet, a középiskolában. Nem látom olyankeservesnek és fárasztónak és nyomasztónak; hanem figyelni fogombenne mindazt, ami benne kedély és humor és emlék és szépfiatalság: amit innen, ebből a távolságból olyan tisztán látok már– megnézek mindent -10- jobban, mint eddig – és nektek, édesbarátaim, kedves középiskolai tanulók, újra megmutatom ésfigyelmeztetlek benneteket, hogy mennyi szín és furcsaság és életmindez és mennyi emlék és mennyi remény.

(1913.)


-11-

Reggel hétkor

Krrr… Brrrr…

Mi ez, mi ez, mi ez, ez a rettentő csengetés? Tűz van? Ezeknyilván tűzoltók… szólni kellene az Erzsinek, hogy oltsa el alámpát, biztosan meggyulladt a kredenc.

Krrr… Brrrr…

Dehogy… hiszen ez a vekker… A vekker csönget… De hiszen akkorfélhét van már… fel kellene kelni.

De hisz az lehetetlen, hiszen csak most feküdtem le. Mi vanma?

Szerda? Magyar, német, mennyiségtan, földrajz, torna. Ez öt.Rendben van! Akkor még alhatom öt percet.

Magyar, német, mennyiségtan, földtan… Tyű! Hiszen én még nemcsináltam meg a térképet… Ceruzával megvan már, most ki kellenehúzni tussal Magyarország határát… Tyű! Hiszen át kellene olvasni-12- még a földrajzot és a magyart, fölkellene kelni, felelés van… felelelele… fefe…

Na – mi ez? Csak nem alszom el megint – ezt mégse lehet,felelés, Mákossy tanár úr és Magyarország határa…

Hát kérem, Bauer, csak nyugalom. Csak nyugalom, kedves Bauer,azért nem muszáj elsietni a dolgot… Nem kell kapkodni, meg lehetcsinálni azt a felkelést szép nyugodtan – – biztos kézzel – –-13- előkészítve… Zrinyi se rohant ki csak úgyaz ágyból, hanem előbb előkészült… Kérem, tanár úr, énkészültem…

Arra semmi szükség nincsen, hogy az ember azért mindjárt kidugjaa lábát a takaró alól, ilyen hidegbe… Persze, a harisnya, azfontos, ha fel akar kelni az ember… de csak óvatosan, kedves Bauer,csak óvatosan… Így, szépen, lenyúl az ember a szék alá, óvatosanfelkaparja a harisnyáját… így… behúzza szépen a takaró alá… hogy énminek dugjam ki azért a lábam?… nevetséges, itt is fel lehet húznia takaró alatt… Na, ugy-e!… tyű, ott oldalt bejön a hideg… Kapitányúr, kapitány úr, léket kapott az ágy, Némó kapitány, mingyártelsülyed… ezt be kell tömni… hú! de jó.

Na. Hát ez megvan. Fent van. Hát ez kemény munka volt, ez igen.Ezután nehány percnyi pihenés következik. Hiszen a nehezén túlvagyok, most már csak a cipő jön és a ruha, erre lehet pihenninéhány -14- percet. Pihenni szükséges, úgyis betegvagyok. Mélyen tisztelt tanár úr, fiam ma gyöngélkedéskövetkeztében nem vehet részt az előadáson, tisztelettel BauerKároly.

Bár ez nem valószinű. Bár azért a földrajzot mégis át kellenenézni és kihúzni tussal… Bár miért kellene azért fölkelni… tegnapegyszer átnéztem részint, úgyis mindjárt fölkelek és megnézem, hátmost már mindegy. Nevetséges. Egy oldal különben is az egész,másrészt, de azonban gyöngélkedem is. Nemcsak átnézem én aztat,hanem még itt az ágyban elmondom, emlékezetből aztat, ahogy tegnapátolvastam… mert én nem henyélésből fekszem itt az ágyban, hanemazért fekszem, kérem tanár úr, hogy elmondjam magamban aföldrajzot… nekem itt sürgős és halaszthatatlan feküdnivalóm vanitt az ágyban… ezt rögtön el kell intézni… ezt a fekvést… mert márhét óra is lehet…

Tehát Magyarországot délen határolja a Duna és a Szerbia és aromániai dalmát… -15- és a Szerbia… és Szerbia fővárosa… és afővárosi Szerbia…

Na, kezdje előlről, Bauer, maga szerencsétlen. Kérem, tanár úr,én készültem. Tudtam, de elfelejtettem. Ne feleseljen, Bauer, mertmagának felelnie kell, mert maga Szerbiából négyesre áll és azintő-konferencia már össze is ült. Fogd be a szád, Bauer.

Igenis, az intő-konferencia ott ül már Szerbia határán éstanácskoznak. Még csak a hadvezért várják és a csatát azonnalmegkezdik. Tehát mi Bosznia fővárosa? Bauer, fogd be a szájadat ésülj ide az ágyú mellé, most te vagy az Ágyútűzér és teneked kellmegvédeni Magyarország határát. Hát jó, ha nekem kell megvédeni,adjanak mellém ezer kipróbált, derék cowboyt, mindegyik egy-egymozigéppel, majd én megmutatom nekik. Hajrá, hajrá, derék fiúk! Fela csatába! Adjatok egy lovat Bauer alá!

Na most!… Hadaink már bent járnak Szerbiában… Én azt hiszem,igazgató úr, -16- mégis csak ez a Bauer fogja megvédeniMagyarország határát. Mennyiségtanból rosszul áll, az igaz, de húszsaslengést csinál a nyújtón és mint fővezérnek, ez kell. Na Bauer,hát akkor csak neki, édes fiam… foglald el Szerbiát… így mégkijavíthatod a négyesedet.

Jó, nem bánom, tanár úr. Tábornoki egyenruhám megfelel? Így. Hátmost, utánam, fiúk. Maga, Mákossy tanár úr, maga lesz a hadsegédem…de vigyázzon, hogy mit parancsolok és fogja be a száját… Így. Üljönfel ide hátra a lovamra és kapja el, ha golyó jön… Majd adok énmagának. Ne feleseljen, tanár úr. Tanár úr, nem készültél. Hátmondd meg, tanár úr, mi a fővárosa Szerbiának? Na ugy-e, nem tudod.Szerbia fővárosa Budapest, miután én most elfoglalom éshozzácsatolom Magyarországhoz. Ülj le, tanár úr, négyest kapsz.

Hát hol is van csak az a Szerbia? Hol is van? Az bizonyos, hogyvalahol van. De -17- nem találom. Jaj, jaj, tanár úr, nemtalálom Szerbiát, hogy foglaljam el?

Persze, hogy nem találod, gazember, miután nem húztad ki tussalMagyarország határát a térképen, hát most nem látni, hol kezdődikSzerbia. A katonák ott állanak a határon és nem mernek átlépni,mert félnek, hogy belépnek a tusba, mielőtt megszáradt.

Na megállj, te gazember Bauer, ezt te csináltad! Le a fejeddel!Le a fejeddel! Hóhér, vágja le gyorsan a fejét, azzal acigarettavágóval.

Jaj, jaj, hóhér úr, én készültem! Jaj, Erzsi, Erzsi!…

Na, mi az, ifiúr?… Mi?! Maga még az ágyban van? Hiszen nyolc óravan már, a nagyságos úr már el is ment a hivatalba.

Tyű! Ezt elaludtuk megint!

Tyű! Mi lesz itt!! Még jó, hogy a harisnyám már fent van.


-18-


-19-

Elkéstem

Nyolc órakor még homályos a reggel és homályosan bukdácsolnakálmos fejemben a másnap esélyei és minden lehetősége. Aközépiskolai tanuló élete: nyolc éven át napról-napra megújulóharcbaszállás, halálos veszedelem: minden reggel pontban nyolckor,a véletlenek és ravasz kelepcék és elhatározó események hullámzóharcterére kiront: sebeket kap, sebeket oszt, néha elvérzik. Másnapújra feltámad, kezdi előlről.

Minden reggel új fegyverzet és új haditerv. Furfangos ésvégtelenül komplikált megfontolás, amiben százféle ok és okozatkombinálódik.

A fegyverzet ma hiányos: éppen azért gondosan kellösszeválogatni. Első óra mennyiségtan. Az irrationálisegyenleteknél tartunk, de mult órán még nem fejeztük -20- be.Felelés eshetősége 25–27 százalék. Ebben a kis százalékban szerepetjátszik az a körülmény, hogy sokan még nem is javitottak s hogyFrőhlich megbizhatatlan jellemű, ingatag és gyenge akaratú ember,aki mult órán talán még maga is azt hitte, hogy jövőre továbbmagyaráz és most egyszerre, szinte öntudatlanul, feleltetni kezd.Az emberi lélek mélyén vannak ilyen kóros tünetek, amikkel számolnikell.

Szerdai nap lévén, én istenem, a mennyiségtan után két óramértani rajz. Hiányzik a szépiám, a görbe léniám is hiányzik, amitpedig ma összeirnak. Guttmann igért egy gummiguttit, azt elkérem.Vörösmarty Nyelvszépségei. Na, igen Vörösmarty nyelvszépségei,tudom, tudom: ma ez a tét, kettő vagy semmi. Csak a másik felétnéztem még át, de van két tíz-perc a magyar óra előtt, az húszperc, most, míg az iskolába érek, átgondolom magamban az elsőfelét: nyertem tizenöt percet, azalatt berepülöm VörösmartyNyelvszépségeit, elkérem Guttmanntól -21- a gummiguttit és még atörténelmet átszaladom. A füzetem nincs meg. Tanár úr kérem, fiamma gyengélkedett, a mennyiségtani dolgozatot nem készithette el.Igen tisztelt tanár úr, fiam gyengéd szervezetének ápolása hosszabbidőt vesz igénybe, mely idő alatt háziorvosunk amennyiségtan-dolgozatoktól való tartózkodást ajánlotta.

Hát ez semmi. Ezek csak olyan ábrándok, megvalósithatatlanködképek. A rideg valóság nem az, a rideg valósághoz szívóselszántság és lélekjelenet kell és kell hozzá Guttmann megint,akinek a füzetéből öt röpke perc alatt gyorsan átirom az egészet.Bár mit ér nekem, ha megvan a dolgozat, ha egyszer a kamatoskamatot úgyse tudom, pedig ha felelés van, az csak abból van, aztiszta sor. Ne ábrándozz, hanem cselekedj!

Most pedig, ejnye, jó lesz sietni, ezzel az úrral, aki mostszembejön, nyolc óra öt perccel szoktam találkozni. Hát lássukcsak, -22- szedjük össze a gondolatainkat, mert aperc közel van. Szóval: csak szépia kell és lénia. Ezzel szembenVörösmarty, mint tudjuk, klasszikus tisztaságban tartotta anyelvet, szavai kristályos tökéletességgel – micsinálnak a szavai?Szentisten, hiszen ezt sem tudom, meg kell gyorsan nézni,micsinálnak Vörösmarty szavai kristályos tökéletességgel. És NagyLajos! Szentatyám, gyerünk, ne zavarjunk össze mindent. Vörösmartykristálytiszta szavakkal elkérte Guttmanntól a gummiguttit. De haGuttmann nem adja? Akkor, akkor tisztelt tanár úr, fiam magyöngélkedett és nem birta elhozni a gummiguttit. Még van egy esethátra, hogy kigyullad valami, vagy valamelyik tanár meghalt éshazaküldik tíz után az egész osztályt.

Na, mi ez? Szívem nyugtalanul kalapálni kezd. A bejárat előttnem áll senki. Az egész épület gyanusan, fenyegetően csendes. Csaknem?…

Nem, nem… Az nem lehet. Az csak -23- nem történik velem.Mindenesetre jó lesz sietni.

Az első emeleten

1 2 3 4 5 6 7 8 9
Comments (0)
reload, if the code cannot be seen
Free online library ideabooks.net