» » Hazai rejtelmek_ Regény (1. kötet)

Hazai rejtelmek_ Regény (1. kötet)

Hazai rejtelmek_ Regény (1. kötet)
Category:
Author: Kuthy Lajos
Title: Hazai rejtelmek_ Regény (1. kötet)
Release Date: 2018-05-25
Type book: Text
Copyright Status: Public domain in the USA.
Date added: 27 March 2019
Count views: 113
Read book
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... 45

Megjegyzések:

A tartalomjegyzék a 358. oldalontalálható.

Az eredeti képek elérhetők innen: https://archive.org/details/magyarregnyir08miksuoft.

Facebook oldalunk: http://www.facebook.com/PGHungarianTeam.



I.


II.

MAGYARREGÉNYIRÓK

KÉPESKIADÁSA

 

Szerkeszti ésbevezetésekkel ellátja

MIKSZÁTH KÁLMÁN

 

 

8. KÖTET

 

HAZAIREJTELMEK

Irta

KUTHYLAJOS

I.

 

 

BUDAPEST

FRANKLIN-TÁRSULAT

magyar irod. intézet éskönyvnyomda

1906


Kuthy Lajos

III.

HAZAI REJTELMEK

REGÉNY

 

IRTA

KUTHY LAJOS

 

ELSŐ KÖTET

 

PATAKY LÁSZLÓRAJZAIVAL

 

 

BUDAPEST

FRANKLIN-TÁRSULAT

magyar irod. intézet éskönyvnyomda

1906

Minden jogfentartva.

Franklin-Társulatnyomdája.


V.

KUTHY LAJOS.

1813–1864.

A debreczeni öreg kollegiumban, 1832-ben, az öreg diákok köztfeltünt filigrán, finom termetével, előkelő magatartásával és uriasmodorával Kuthy Lajos, az érmihályfalvi kálvinista papnak,nagytiszteletű Kuthy Sándor uramnak a fia, a ki úgy festett külsőhüvely tekintetében, mint valamely négylovas bihari familiasarja.

Belsejére nézve még szinte jobban: élénk szellemű, poetikuslelkű, distingvált műveltségű ifjú vala, ki a bölcselkedésmesterségét tanulván, a múzsák társaságát is kedvelé, több novellátés versezetet irván az Önképző Körben a derék Péczely professorvezetése alatt.

Bizonyára kiváló pap, sőt superintendens lett volna belőleidővel, szelid, békés nyáj fölött, ha egy látszólag apró esemény kinem zavarja a keréknyomból s bele nem taszítja egy másikkeréknyomba, mely tragikumba vezeti.

Egy Farkas János nevű jó pajtása megverte a VI.felügyelőjét, a tanári kar kicsapta az iskolából. Az itéletetFarkas jó barátai igazságtalannak találták s ennek kifejezéséűlvele együtt eltávoztak az intézetből, köztük Kuthy is.

Búcsut mondván ezzel a papi pályának is, mint nevelő Nagyváradrakerült az Olasz-családhoz, itt egyszersmind a jogot hallgatta ésminthogy különösen vonzó és lebilincselő volt a modora, csakhamarmeg tudta magát kedveltetni a megyei urakkal, a kik behozták megyeialjegyzőnek.

Most már megint szép pálya nyilt volna előtte, de megintközbejött – Farkas János. Az egykori kicsapott diák levelezett velePozsonyból s rajzolta eléje az országgyűlési élet csábító képeit,(maga Farkas akkor Kossuthnál irnok s lapexpeditor volt). Kuthyellenállhatatlan vágyat érzett ilyen mozgalmas élet iránt s minthacsak diktálna a sorsnak, az egyik biharmegyei követ fölvitte őtmagával patvaristájának.

Itt következett aztán a gyöngyélet, Kuthynak való, ki ellent nemállhat a vágynak: mindig a kirakatban lenni. Az országgyűlésiifjúság ez idő szerint szinte többet nyomott, mint a dieta, KossuthLajos pedig majdnem annyit maga, mint a kettő együtt. Kuthy itt isfelszínen maradt, Lovassy László, az ifjúság vezérének oldalánszerepet játszott, a Kossuth hirlapjába is irogatott, úgy hogymikor az országgyűlést 1837-ben feloszlatták s Lovassyt elfogták,Kuthyt se hagyta nyugton a hatalom; otthon az apja házánál lánczraverték VII. s úgy vitték Budára aJózsef-kaszárnyába, hol öt hónapig ült nyirkos tömlöczben.

Soha jellegzetesebben pálya nem indult. Ime egy ember, a ki abarrikádokon fog meghalni!

A biróság sok zaklatás után fölmentette, csak arra irányult atörekvése, hogy kenyérhez ne jusson, (ilyen kormányzást is csak azosztrák találhat ki) s eltiltá az ügyvédi vizsga letételétől. Végeseszű birái azt hitték, hogy hivatásától vonják el, pedig épen afelé hömpölygették. Az öt hónapi magány és elmélkedésmegtermékenyíté. Nem kellett már neki csak egy lökés, hogyhivatásához jusson. Ez is megjött s ez is szerencsétlenségalakjában. Megszabadulása után Nagyváradra ment vissza, hol tártkarokkal fogadták ismerősei s mint «sokat szenvedett embert» (ezvolt akkoriban a legnagyobb czím) ujra megválasztották megyeialjegyzőnek. Ugyanekkor kezdett szövődni harmatos szerelmi viszonyaaz alispán leányával, a szép Thurzó Jettával, ki váratlanulmeghalt. Ez a fájdalom kellett még neki. Isten ilyeneken nevelipoétáit.

Kuthy írogatni kezdett s örült, mikor őt az erdélyi ellenzékKolozsvárra lapszerkesztőnek hítta meg. Ebből az állásból távozva,az erdélyi országgyűlés feloszlatása miatt, 1838-ban, Pestre ment sitt még egyszer megpróbálta ügyvéddé lenni, de most se engedték.Hat évvel később végre megkapta az engedélyt, de már akkor rá segondolt többé, ünnepelt író volt VIII. már akkor, sajkájátkedvező szelek röpítették a dicsőség, hírnév felé.

Főkép a novellairás terén ért el jelentős sikert. AzAthenæumban, a korszak legkitünőbb folyóiratában lépett fel srohammal vette be magát a közönség kegyeibe. Jókai még akkor kezdőíró lévén, Kuthy nimbusza hova-tovább az Eötvös Józsefévelvetekedett. Az ő kézirataikat ívenként száz forintjával fizették akiadók.

De mily csillogó szerep jutott még ezenfelül a dicsvágyó ifjúnakaz ekkor még kicsiny Pesten! Ő volt szép alakjával, finommodorával, izléses öltözékeivel az első gavallér, vagy mint akkormondták, az első «arszlán». Az arisztokrata szalonok kedvencze,asszonyok bálványa, férfiak irígységének tárgya. Jókai «az irodalomgrófjának» nevezte.

Sem előtte, sem utána nem élt meg író mesterségéből hasonlófényben. Öt, pompával berendezett szobából álló lakást tartott aSzarka-utczai Forray-házban, titkárja volt, a ki levelezéseitvitte, czifra huszár, harisnyás komornyik ácsorgott azelőszobájában. 1839-ben megnősült, egy szép komáromi leányt,Kalicza Jankát, vett nőül, de ez a házasság szerencsétlen volt, shamar vége lett, mint a permeteg esőnek. Elváltak s Kuthy megintvisszatért a társaságokba, virágról virágra szállt, titkárja voltBatthyány Lajos grófnak, onnan fizetést is húzott, grófnékattanított magyarul, nem fizetésért, flirtből, párbajsegédkezett,IX.mozgalmakat szervezett, pezsgős estélyeket adott barátainak alakásán s nemcsak novella- és regénymeséket gondolt ki magányosóráiban, hanem új kabáthajtókákat, nyakkendő megkötéseket, mert adivat utána igazodott. Tagja az Akadémiának, aKisfaludy-Társaságnak s otthon van minden körben, még a nádorispánszűkkörű vasárnapi estélyeire is hivatalos.

Hanem ehhez az életmódhoz nem a Hippokrene forrása kellettvolna, inkább egy petroleumforrás s egy aranybánya. Már 1845-benegymást érik a foglalások a Kuthy lakásán. Semmit se használ, hogya főrangú hölgyek összebeszélnek, megveszik a butorait árverésen ésvisszaajándékozzák neki. Ez csak egyszer volt. Az a hatezer forintis csak pillanatnyi könnyebbülés, a mit a Hazai rejtelmekhoz. Pedig hatezer forint fejedelmi összeg egy regényért!

A Hazai rejtelmek körülbelül a legjobb munkája Kuthynak.Nem közönséges tehetség lép ki elénk e könyvből. Mély megfigyelőjea természetnek és páratlan leíró. A nyelve dagályos ugyan semlékeztet valamely gazdag ősterületre, hol buján nő fű, dudva,virág s melyet szinte járhatatlanná fonnak az indák. A dialogok nemtermészetesek, az emberek se hús se vér; «csinálmány» ez mind, demekkora erővel és tehetséggel!

Novelláiban hajhászsza a borzalmast, a hajmeresztőt és acsattanós jeleneteket. Sue a mintaképe. De alakjait szívesen veszia magyar történelemből, mely X. teljesen kiaknázatlanul hever még.Leginkább nőket szeret rajzolni. Csupa Illavára valópéldányokat.

Anyagi bajai közt valóságos enyhületül üt be az 1848-ikimozgalom, a mikor nem volt többé se alperes, se felperes, mert egynagyobb pert kellett eligazítani. Az első miniszteriumban aminiszterelnöki iroda igazgatója lett. Később pedig Szemere mellettmint belügyminiszteri osztálytanácsos működött s elkisérte akormányt Debreczenbe is.

A katasztrófa után szomorú élet következett. Nem maradt egyebe,csak a tolla, de az bizony vékony szerszám lett most, és ahitelezői, a kiken semmit sem szelidített a nemzeti gyász. Egydarabig bujkált itt-amott, míg csak meg nem unta a koplalást, anomád életet s eljött Pestre, hogy magát följelentse.

De a polgári törvényszék fölmentette. S ez a szerencséje volt aző szomorú végzete. Inkább küldték volna Kuffsteinba vagy Olmützbe akazamatákba.

Sajnos, a sors rosszabbat szánt neki.

Egy kis szobácskában tengődött Budán, éjjel-nappal írt, denovelláit már nem fizették jól, mert a közönség részint megfogyott,részint más kedvenczei támadtak. A bécsi kormány egy Hugó Károlynevű ujságírót bízott meg 1853-ban azzal a küldetéssel, hogy azírókat hivatal-vállalásra birja. Senki se ragadt lépen, csak KuthyLajos. A szürke kis alakok, az éhenkórászok, a bohémek mindvisszautasították, de ő, «az irodalom grófja» beugrott, mert nemtudott szegény lenni. XI.

S ezzel azután alaposan el volt temetve, sokkal jobban, mintlett volna az olmützi kazamatákban. Barátjai, ismerősei kerülték ső is menekült előlük, mert büszke lélek volt alapjában; új barátjainem támadtak. A lapok hasábjai bezáródtak előtte ép úgy, mint aközönség szive. Az író nem élt többé.

Le volt taszítva az Olympusról, mert nem tanult meg egyet, amire magyar írónak mindenekelőtt el kell készülnie: nem tudottszegény lenni.

Mint hivatalnok azonban fokról-fokra előlépett, de ez már csakolyan volt, mint mikor a halottnak a koporsóban haja vagy körmenő.

Fizikailag 1864-ben mint nyugdíjazott megyefőnök halt megNagyváradon 51 éves korában (1813-ban született Érmihályfalván,Biharban); meg nem siratva, részvét nélkül, alig néhány ember általkisérve vitte ki egy szegényes halottas kocsi ugyanabba a temetőbe,a hol a szép Thurzó Jetta porladozik, álmodozik vőlegényének, amerész forradalmárnak viszontagságos küzdelmeiről a császárihatalom és önkény ellen.

Mikszáth Kálmán.


XII.


-1-

HAZAI REJTELMEK

-2-

Első kiadása megjelent 1846–1847-ben.


-3-

I.
(Hortobágy.)

Túl a rónát lepő öntéseken angol ló látszik nyargalni. Hátánkarcsú lovagot repít, kinek körrajzát összeolvasztja atávolság.

Hortobágyot özön borítá. A Tisza-Füred és Nánás felől kiöntött,a Hortobágy folyam feldagadt, a pusztai tavak megnőttek, káka ésnád közepén felül, s a hortobágyi csárda mint egy félemlett Niniveállt a szennyes tenger között. Az ó-testamentomi szűzvizen istenlelke járt, itt döglött marhák, kósza tutajok, czibált szénakazlak,s megmosdatott utczák minden szemetje uszkált a habtalan síkon,melyre bőségben teríte nádpelyhet a büzhödt szellő.

Néhol zöld oázok szorultak szigetül az öntések közé, miken ló,birka, szarvasbarom, ember s juhászkutyák éltek szoros közelben,remegve az inség főfokát, mely a koppadt gyepen, a nem szabadításbizonyos hitében rájok várt. Két dereglye ugyan szépen kimenthetné,de a deszkák önmagokat nem szülik hajóvá, s miért fáradna a magyaróvszerért veszélyek előtt, holott veszély alatt sincs kedve azttenni?!

A tulkok szomorúan állongtak gyökig legelt szigetek szélein, smit máskor nem, érzékeny szemet emeltek az égre, tán egy titkosösztön elősejtésével, míg a rezgő víz eltorzítá nyurgult árnyaikona nem őket illető arczkifejezést.

Egy ily kisded világra szilaj farkas szorult. Tiz naptóltörekvék megszökni a menhely börtönéből, mely -4- szabadságátvevé el, hogy életét megtartsa. Most fáradtan fekszik, de hunyorgószemhéja alól kivillog a düh és éhség zöld ragyogványa. Körébenhantokra hasgatva a felkörmölt gyep, s itt-ott friss porhanyó föld,mint hangyaboly, vagy finom vakandturás, miket mérgében kapart aszokatlan fogoly. E hányások közein agg kan csontváza van szórvatördelt darabokban, melyet szerelmi kalandban lepett az áradás, svész óráin a ragadozó martaléka lőn. E csontokra nem lehet ismerni,bordák és gerincz szerte marczongva, koponyája s magok alegkeményebb sódarcsontok keresztkasul őrve a mardosás mélykarczaival. Csak az állkapczában egy csonka vén agyar mutatja, hogya zsákmány, csatához szokott kan vala. Most felkél a szép vadhűtelen nyugtából, mely éhségét nem csillapítá. Hosszat nyujtózikkiöltött nyelvvel, s hirtelen felszökik egy öl magasba.Visszaestében kiharap a földből egy darab hantot; majd kiköpve azt,fájdalmasan nyalja mély sebét, melyet a küzdő kan czombjánhasított. Eleven húsig nyalja a sebet, mígnem vér serked rajta, éskínosan ordít a közben, mely mértföldekig hallik a néma víz felett.Azonban éhsége vadabb mint a fájdalom. Megrohanja avázmaradványokat. Foga csattog mint az edzett aczél, ínye vérzik, segy két töredéket elnyel az éles csontokból. Majd az állkapczátragadja fogai közé, s fület hegyezve ügetni kezd, megcsalva önmagátaz emészthetlen zsákmánynyal. De a sziget szűk, nem adhat tért aharagban futónak. Keskeny körben üget a vízszegélyeken, mint egyiskolába kényszerített ló. Dühe nő, s tért keres. Megáll, gerinczénborzad az ordas szőr, éles szemekkel benézi a látkört, de annakroppant területe csak víz és ég. Látja, nincs menedék, még egyszerbelemar a száraz állkapczába, de az agyar ágya nem enged. Bőszültenrázza oldalt és fel s alá, aztán messze veti magától, keresztülordítja a vizi pusztát, s szilaj szökések közt szaglálja a földet.Rugni s kaparni kezd rövid szünetre egy friss hányást. Szemeizöldveres tüzet lövelnek az -5- alatt, s csattogva kapkod a legyek után,mik a bűzös csontokat megdongják. Végre győzött a természetiösztön, megszelídült az éhség hatalmára, s foghegyen, finnyásnyámmogással enni kezdi a nyers földet, mely nála rendesen azéhhalál végmenedéke.

Az alatt a látkör alján felhők ütik fel rohanó fejöket tömöttkerek gomlyokban, miket hamar hasábokra oszt s ujra szétterít anyugoti szél. Erős, kövér cseppeket szakaszt le, s hulló terheikkelmegragyásítja a sima vizeket. Távol lárma kél a határon, roppantsereg vadlúd repül igen alant, nádast keresve a vész előtt. Kisértőhangjokat hallja az éhes ragadozó. Oly közel, s hallatlan bőségbenvonulnak felette, oly étvágyköltőleg látja elnyúlni a jóizű nyakat,melyet csak puha tollazat véd, s szép ifju czombokat, mig a ludakröptében feléje függenek. Tátott torokkal ugrándozik a kecseslények után, nyelvéről lecseppen az étvágy nedve, csak fél ölleltudna följebb ugrani, övé a boldogság. Hiába, az ostoba libák nemtartják szerencsének torkába búvni, s csupa tiszteletből a körmöskalandorhoz, felcsapnak magasra biztosb vidékekbe.

Most a fergeteg nő, a szél dühe szétömlik a vízterén, sféloldalra dönti a megeredt záport, mely, mint vízsodronyból rakottzuhatag, szakadt le. A mén nyerít, a tehenek bőgnek, s a juhnyájmint egy nyomott nép, sír az apró szigeteken. A vész Körmösig hozzaa szájízköltő hangot. Mennyi kövér falat, mily úri különféleség,kivált az alázatos juhok, melyek sem rugni, sem öklelni nem tudnak!hozzá mily horpasztó éhség, s mégis neki goromba földet kellnyelnie minden zsír nélkül! Hajh! ezt tűrni, ennyi csábításrastoicusnak lenni nem lehet. Ő szabadnak születék, hogyragadozhasson. Beszökik a vízbe, hogy rohanjon az áruló hang felé.De a víz mély, s messze, messze tart. Egy ösztön szól benne, mit azállat is ért, az úgynevezett életi. «Szigetemen világos hogy élek,gondolá, vagy gondolhatá magában, mert érzem, hogy éhezem. E vízitt a -6- sírverem, mihelyst elnyelem, vagy magamelnyeletem. Sírontúl ugyan nyájas

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... 45
Comments (0)
Free online library ideabooks.net