» » Rákóczy fia_ Regény

Rákóczy fia_ Regény

Rákóczy fia_ Regény
Category:
Author: Jókai Mór
Title: Rákóczy fia_ Regény
Release Date: 2018-06-29
Type book: Text
Copyright Status: Public domain in the USA.
Date added: 27 March 2019
Count views: 93
Read book
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... 42

Megjegyzések:

A tartalomjegyzék a 367. oldalontalálható.

Az eredeti képek elérhetők innen: http://books.google.com/books?id=evZiAAAAMAAJ.

Facebook oldalunk: http://www.facebook.com/PGHungarianTeam.



JÓKAI MÓR
ÖSSZES MŰVEI

 

 

NEMZETI KIADÁS

 

 

LXXX. KÖTET

RÁKÓCZY FIA

 

 

BUDAPEST

RÉVAI TESTVÉREKKIADÁSA

1897


RÁKÓCZY FIA

 

REGÉNY

 

IRTA

JÓKAI MÓR

 

 

BUDAPEST

RÉVAI TESTVÉREKTULAJDONA

1897


-1-

I. FEJEZET.
GIUNCHI GIORGIO EXAMENE.

Rákóczy két fia kis gyermekkorában, anyjostul, fogságba került.Bécsbe vitték őket.

A nagy szabadságharcz alatt hasztalan kisértették meg anagyfejedelem vezérei a két gyermeket kiszabadítani, egész Bécskapujáig előhatolva portyázó dandáraikkal: tervük meghiúsult.

A fejedelem hadjárata elmult, daczára a hősi erőfeszítésnek;maga is hazátlanná lett s aztán, mint egy elátkozott üstökös anapot, úgy kerülte körül a hazáját, Lengyelországon,Francziaországon keresztül, míg eljutott Rodostóhoz: hallgatni atenger okos beszédét.

A két fogoly gyermek felnőtt. Anyjuk kolostorban lakott, őkgondos nevelést kaptak. A nagyobbik, József, németországi akadémiándiákoskodott. A kisebbik, György, Bécsben maradt.

A császár-király elrendelé, hogy a fejedelemfi rangjához illőnevelést nyerjen.

A rangja «grófi» volt: «Giorgio Giunchi»-nak hitták.

Volt saját lakása, udvarmestere és lovászlegénye, s helyébejártak a professorok és káplánok, a kik mindenféle tudományokra ésvallásra oktatták: a vívásban, lovaglásban maga az udvarmestertökéletesíté a fiút.

Az udvarmester neve volt: Jacinto Vammana; a neve után itélvenápolyi, a hol ez a szó «dajkát» jelent, a lovászlegényt hittákKünzli Péternek; ez schweiczi lehetett. -2-

A bécsi főiskolába nem járathatták a fejedelem-fiút, mert otttöbb száz magyar tanuló hemzsegett, a kiktől meghallotta volna amagyar beszédet, a mire neki semmi szüksége sem volt; de még valamimás egyéb oknál fogva sem.

A cancellárnak gondja volt rá, hogy Giorgio nevelése aszabályoknak megfeleljen Minden semestrisben megtartották azexament a magánlakáson, mely alkalommal a legilletékesebbfensőbbségi személyek voltak jelen, a kik a rigorozumért illendőenhonoráltattak.

Abban az időben (a mult század elején) még nem voltak nyomtatottiskolai tankönyvek, hanem a tanulók maguk irták le a tantárgyakatkéziratból: a mi igen czélszerű intézkedés vala; mert ily módonlegalább egyszer el kellett olvasni a studiosusnak azt a studiumot,a míg de «papiro ad chartam» lecalligraphiálta. S miután eztdictando kellett elvégezni, annál fogva ezen didaktikai methodusazt is biztosította, hogy a filosopternek okvetetlenül meg kelletttanulni irni. Még pedig tisztességesen, olvashatóan kellett irni,mert ha szarkalábakkal töltötte meg a papirost, akkor «körmöst»kapott az öt körmére a léniával, ha pedig malaczot ejtett azirásba, akkor a tenyerébe kapott egy sujtást a plágával; súlyosabbvétségek correcturáját végezte a ferula: a teljes elmulasztás, avégzetes «nes» (nescit) megtalálta a maga ellenszerét a scuticában;morális defektus esetében működött a virga.

Ezek a kipróbált hatású tanszerek bizonyára nem hiányzottakGiunchi Giorgio gróf tanulószobájában sem. A tanfelügyelőbizottság, mely állt az Alma Mater prorectorából, a cancelláriatanácsosából, és a minorita rend delegátusából, az examenremegjelenvén, semestris végeztével, legelőször is e segédeszközöketvette oculata alá.

Ott volt a tanuló asztalra mindjárt letéve a legelébb kézbeveendő három ösztön: a lénia; (ismeretes vonalzó) a plága: (ezhasonlított a légycsapóhoz, csakhogy kisebb vala a csapója, s nembőrből, hanem fából készítve) és a -3- ferula (ezt fiatal fűzfaveszszőből szerezték). A scutica a falon függött: ez egy fonottkorbács volt, őzlábra alkalmazva. (Ez különben otthon is mindentisztes családnál a rendes utensiliák közé tartozott, azajtósarkára felakasztva, symboluma az atyai tekintélynek). Végül athéka függönye alá elrejtve volt a virga: ez a félelmeteserkölcsnemesítő eszköz: egy pamat nyirfaveszsző, sósvízbebeáztatva.

És a vizsgálattevő urfinak legelőször is ezeket a jó ismerősöketkellett megnevezni az examinátorok előtt, obedientiájánakbebizonyítása végett.

– Minek neveztetik ez? (A lénia).

– Sollicitator celerrimus (Leggyorsabb szorgalmazó).

– Hogy hivod ezt itt? (A plága.)

– Benignus exhortator (Jóakaratú serkentő).

– Hát ennek mi a neve? (A ferula).

– Pater scientiarum. (A tudományok atyja).

– És a mi ott lógg a falon? (A scutica).

– Ala virtutis (Az erény szárnya).

– És az ott a függöny mögött? (A virga).

– Ezorcisator (Ördögüző).

Nagyon jól van!

Erre azután a magisterek elővették a fekete könyvecskéiket s arubrikákból előszámlálták, hányszor volt az egyik és másik serkentősegédeszköz alkalmazásba véve: a deputatió meggyőződhetett belőle,hogy a növendék urfi mindezekben bőségesen részesült.

Nagyon jól van.

Még azután volt egy módszer: a mely azonban már újítás számbament, s annálfogva a pædagogusok által nem is volt általánosanelfogadva; mivelhogy inkább a tanulók morális érzületére voltalapítva. Ezek voltak a «signum»-ok. A signum bonum, és a signummalum. A jó jel volt egy piros szalagra kötött aranyozott csillagbronzból. Ha jól felelt a discipulus, ezt akasztották a nyakába, sezzel pompázhatott egész naphosszat: hordhatta az utczán. Hapediglen rosszul felelt, vagy épen sehogy sem, -4- ha belesült arecitátioba, ha legyeket fogdosott az alatt, a míg a magisterprælegált, vagy plane elaludt a prælectio alatt, akkor a signummalumot kötötték a nyakába. Az pedig lánczra volt kötve s lakatrajárt, hogy le ne lehessen dobni, s mind a két oldalán az éremnekugyanazt mutatta, tudniillik egy szamárfejet.

Ez az erkölcsi hatást gyakorló taneszköz azonban inkább csak azelőkelőbb ifjaknál alkalmaztatott, a kik már hazulról hozzákmagukkal a kitüntetések iránti lelki fogékonyságot.

Annálfogva nagyon helyén lehetett Giorgionál, a kinek a családineve Giunchi gróf.

Az examen termének falai mappákkal valának feldiszítve. Aháttérben állt a könyves theca, roppant disznóbőrbe kötöttpandectákkal megtömve; középen egy iróasztal, telemanuscriptumokkal; a szögletben egy óriási földglobus, az átelleniszögletben a planetarendszer. Az iróasztallal szemben a cathedra,két oldalán faragott gothikus támlájú padok. Az egyik sorban ülteka magisterek, a másikban az examinatorok.

Ezen illustris hallgatóság elé vezette be az oldalszobábóldoktor Wammana Jacinto a gondjaira bizott növendéket.

Közepes termetű, jól kifejlett siheder volt a quidam, sűrűrövidre vágott sertehaj a fején; tágra nyilt kék szemei, fölfelétűrt orra, halvány, de minden hozzá intézett kérdésre elveresedőarcza, előre álló fogai, melyek miatt az ajkai soha sem tudnakegymásra csukódni; kiegészíti az egész fizionomia charakterét afejtől elálló hegyes végű fül.

Az első betanult szava az examinandusnak az üdvözlés.

– Bonum mane præcor, domini reverendissimi, clarissimi etillustrissimi: humillime me recommendo indulgentiæ vestræ, LaudeturDominus!

Azután következik, hogy az asztalhoz járuljon, a kezeitösszetegye, és elmondja a minden ünnepélyességet, és -5- így atanulási órát is megelőző imádságot. Sebesen és folyékonyan mondtael; az utolsó tételig: «sed libera nos a malo».

– «Amen» ismétlé a consiliarius. S kit értünk az alatt, hogy «deszabadíts meg minket a gonosztól?»

– Az istentelen kuruczokat és az ő szövetségeseiket.

– Optime.

Ezt követi azután a beneventatio: a megjelent dignitáriusoküdvözlése, hosszú oratióban; melyet a vizsgázó megfelelő actiókkalkisér, hol az egyik, hol a másik kezét téve a mellére, a másikatugyanakkor elnyújtva, majd az égre feltartva, utoljára keresztbetéve s magát mélyen meghajtva.

– Salve! Salve! Mondogatják rá az examinatorok.

Egyszer sem akadt meg!

Erre következett azután a fent leirt taneszközök irántikikérdezés, s a magisterek által előmutatott diáriumokcollaudatiója, melyekből kiderült, hogy a nővendék hány tanórátkapott, hányat mulasztott engedelemmel és a nélkül, mivel lettbüntetve az utóbbi esetekben. Példás szigor gyakoroltatott anevelésében.

Ekkor következett azután a tantárgyakból valómegexamináltatás.

– Domine comes Georgi de Giunchi!

Így titulázták a magisterek az examinandust, a ki az egészvizsga alatt egy nagy onyx kövű pecsétnyomó gyűrűt forgatott a jobbkeze két ujjával a bal keze mutatóujján. Ez megengedhetősegédeszköz a memoria elősegítésében, a gyűrűt körül forgatni azujjon. Igaz, hogy csak előkelő rangúaknak van megengedve, a kikszületési joggal birnak czímeres gyűrűk viselésére.

A rigorosandus præstanter felelt minden studiumból.

Nehogy azonban úgy tünjék fel a dolog, mintha előre ki volnánakpéczézve a kérdések és a feleletek a magister és a discipulusközött, az examinator urak is intézének a podiumra kiállított eléegy-egy kérdést. -6-

– Dicas nobis domine comes Georgi de Giunchi, hol fekszikHungaria? szólalt meg a prorector.

– Hungaria fekszik az ausztriai birodalom örökös tartományaiközött s kiegészítő részét képezi a stryriai őrfejedelemségnek, ahorvát királyságnak, a szerb vajdaságnak és a transylvaniainagyfejedelemségnek, lakosainak száma másfél millióra megy, a kiknémetek, tótok, rusznyákok, oláhok, ráczok, bolgárok, görögök,czigányok és hungárnok.

– Miért neveztetnek a hungarnok ezen a néven?

– A hungarn név származik a «hungern» szóból, mivelhogy ezek alakosok annyira éhesek, hogy még a közéjük vetődő idegeneket ismegeszik.

– Præstanter. Mióta tartozik Hungaria az ausztriaibirodalomhoz?

– A tizenegyedik század óta, a midőn I. István királydefectusával Péter király az országát Henrik császárnakinscribálta.

– Valde bene. Voltak-e a hungarnoknak nagy embereik?

– Igen is valának; de azok mind idegenek voltak: Nagy Lajosolasz volt, Johannes Hunyades és fia Mathias Corvinus oláhokvoltak; a kik pedig saját nemzetükből támadtak, azok gonosz emlékűrablóvezérek valának, miképen Tökölyi és Rákóczy: a kik a pogánytörökkel szövetkezének. Ezért el is pusztíttatának.

– Optime! Præstantissime! Zúgott fel rá unisono a vizsgálóküldöttség. Most a consiliarius úr intézett hozzá egy kérdést.

– Látott-e már domine comes Georgius de Giunchi egy Hungáriábólszármazott embert?

Az ifju ember e kérdésre hüledező képpel tekinte az ő Mentorára,Wammana urra. Ez nincsen az irott studiumban.

Wamanna kenetteljes mozdulattal inte neki.

– Feleljen ön meg egész őszintén a feltett kérdésre, Giorgiogróf! «Igen is láttam.» -7-

– Igen is láttam. Ismétlé az halk hangon.

– Hol látta őtet?

Az ifju ember tátva maradt szájjal tekinte a főfőnevelőjére.

– No csak sincere meg kell mondani: «a Bärenhaus előtt».

Az ifjú zavarában a bársonyvammszának a leffentyűit húzogatva akezeivel, rebegé: «a medveház előtt.»

És mit mívelt ott ez a hungariai jövevény?

Erre a kérdésre hirtelen a szája elé kapta a kezét az ifjú, s amarkába vakkantá a kitörni készülő nevetést. Ámde egyoldalpillantás Wammana kézmozdulatára, mely a ferula felé voltirányulva, hirtelen visszaadta a komolyságát, s aztán recitálóhangon mondá el a választ.

– Nagy scythiai farkasokat mutogatott a piacz közepén asokaságnak, melyeknek a neve hungáriai nyelven: «komondores».

– És mondott-e egynémely szavakat is e productio alatt amavagabundus?

– Igen is. Egyszer azt mondá hungariai nyelven: «ad ugrandum!»Arra a scythiai farkasok elkezdtek ugrándozni, azután pedig aztmondá nekik: «ad ugatandum!» erre elkezdének ugatni.

Erre az egész cœtus nagy hahotában tört ki.

Az ifjú uracska pállott bámészsággal tekinte Wammánára: hátezeknek nem húzogat a hátára a ferulával, a mért nevetnibátorkodnak az examen alatt?

Ekkor azután a prorector ő nagysága fogta esztrengára azexaminandust.

– Mondja csak Giorgio gróf úr, mit tanult ön a pogány hitűekvallásairól? A klasszika mythologiából már hallottuk önt felelni.Jupiter facinorái elég jól meg lettek önnek magyarázva. Hanem azújabbkori pogányokat kérdem. Kiket értünk ezek alatt?

– Értjük a pogányok alatt a lutheránusokat és kálvinistákat,-8- akik a hugonottákkal és templáriusokkal együtt a Bafomet oltáránáldoznak.

– Ki az a Bafomet?

– A Bafomet bálvány az antikrisztus, a ki a rosszat míveli a jóhelyett s az emberek lelkeit a pokolnak kiszolgáltatja. A Bafometimádók tagadják az Istent, a Megváltót és a Szüz Máriát.Keresztjüknek csak két ága van, mint az akasztófának s azt ők«lignum vitænek» nevezik. A Bafomet bálvány egy macskafejű férfiú,a kinek a derekára és lábszáraira egy kigyó tekerődzik. Azokon azünnepeken, melyeket a Bafomet-imádók titkos templomaikban tartanak:a Sion hegyén kiadott tízparancsolatok lábbal tapostatnak, s azsoltárok melódiáira fertelmes gúnydalok énekeltetnek; mindenszombat napon pedig megtartatik a «Mete» ünnep. A Mete egypokolbeli csábító kecsekkel felruházott asszonyi állat, a kit apogányhitűek azért emelnek az oltárra paradicsomi alakzatban, hogyrút példaadásával az embereket istentelen gonosz indulatokraingerelje.

– Basta! Multo bene! domine Giorgio Giunchi! Elég volt ebből athemából! Szakítá félbe a minorita delegatus.

– Ej ej! feddé a prorector Wammana urat. Nem kellett volna atextusban benne hagyni ezt az incisumot «paradicsomialakzatban».

– De annál jobban kitünik az ifjú romlatlan kedélye: elucubráltWammana úr. Tetszett látni, hogy a midőn ezt elmondá: behunyta minda két szemét.

– Jobb lett volna, ha nem is tudná, hogy e szavakra be kellhunynia a szemeit.

Az examen azonban a legnagyobb megelégedésére lett befejezve avizsgáló küldöttségnek.

A prorector egy dicsérő exhortatiót tartott a fiatal nemesnek, sannak végeztével egy friss babérból font koszorút tett afejére.

A magisterek megirták a testimoniumot, s protocollumot vettekfel a végbement examenről. -9-

«Ex omnibus eminens: ex moribus classis primæ cum laude.»

A visitatorok aláirták a protocollumot, a melylyel Wammana úr acancellárnak fog beszámolni: az pedig be fogja azt mutatni őfelségének, a kinek legkegyelmesebb akarata az, hogy a fejedelemfia legkitünőbb neveltetésben részesüljön.

Azután következett a bezáró ima és a búcsubeszéd, melynekvégeztével a dignatariusok úgy, mint a magisterek, a maguksalariumát átvéve, re optime gesta eltávozának, az utczán várógyalogszekereikhez.

Mikor aztán Wammána úr egyedül maradt a discipulusával, aztmondá neki:

– No már most fiam Péter, húzd le az ujjadról a gyűrüt, s addvissza; vesd le a bársonywammszot, meg a csattos czipőket, nyisd kiaz ablakot, söpörd ki a szobát, mindenek előtt pedig szaladjPéter,1) tisztítsd ki aphaicakat2) és vágd meg a thymiánumdiabolit.3) -10-

Már az examen alatt megütötte az orrát egyik-másik deputatusúrnak, a kinek finomabb szimatja volt, valami gyanus füst aroma,sőt a prorector azt is kérdezte: «nem ég itt valami?»Megnyugtatták: a kályha füstöl.

(Kitelik attól a nebulotól, mondá magában Wammana, hogy az alatta míg mi itt őt – per procura – examináljuk, az alatt ő a szomszédszobában rágyújtott és con fuoco pipázik.)

Úgy is volt. Alig távozott el Péter az egyik ajtón, csak annyiidő telt bele, hogy a rajta levő úri öltönyt levetheté; midőn amásik ajtón bejött az igazi György úrfi, ugyanabban abársonywammszban, a fején ugyanaz a babérkoszorú; egy hosszú szárúpipából füstölve.

Ez aztán az igazi Rákóczy alak! Mintha csak

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... 42
Comments (0)
Free online library ideabooks.net