» » A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet)

A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet)

A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet)
Category:
Title: A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet)
Release Date: 2018-07-25
Type book: Text
Copyright Status: Public domain in the USA.
Date added: 27 March 2019
Count views: 84
Read book
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... 33

Megjegyzések:

A tartalomjegyzék a 317. oldalontalálható.

Az eredeti képek elérhetők innen: https://archive.org/details/magyarregnyir59miksuoft.

Facebook oldalunk: http://www.facebook.com/PGHungarianTeam.



I.


II.

MAGYARREGÉNYIRÓK

KÉPESKIADÁSA

 

Szerkesztette ésbevezetésekkel ellátta

MIKSZÁTH KÁLMÁN

 

 

59. KÖTET

 

A NOSZTY FIU ESETETÓTH MARIVAL

Irta

MIKSZÁTHKÁLMÁN

I.

 

 

BUDAPEST

FRANKLIN-TÁRSULAT

magyar irod. intézet éskönyvnyomda

1912


III.

A NOSZTY FIU ESETE TÓTH MARIVAL

REGÉNY

 

IRTA

MIKSZÁTHKÁLMÁN

 

ELSŐ KÖTET

 

KEMÉNYFFI JENŐRAJZAIVAL

 

 

BUDAPEST

FRANKLIN-TÁRSULAT

magyar irod. intézet éskönyvnyomda

1912

Minden jogfenntartva.

Franklin-Társulatnyomdája.


V.

MIKSZÁTH KÁLMÁN.1)

I.

Mikszáth Kálmán annak a nemzedéknek szellemét képviseliirodalmunkban, a mely gyermekkorát az abszolutizmus idejébentöltötte ugyan, de már a kiegyezés utáni világban cseperedett fel slépett ki az életbe. Mint a korszak jellemző képviselői csaknemmind, ő is faluról, a kisnemesség köréből indult el, hogy aztánéletét a nagyvárosban élje, a nélkül, hogy a nagyvárosi életbe beletudná magát élni. Ez a származás és az ettől meghatározottnevelkedés adja meg gondolkodásának, izlésének, érdeklődéseinekkörét és anyagát.

A falusi ember nyugodt, passzivitásra hajló temperamentumát nembírta soha levetkőzni s munkájában is mindig van valamikényelmesség, a mely szereti a dolgokat a könnyebb végükönmegfogni. Az urbánus társadalmi élet idegen előtte, nem is érdekli,a parlamenti folyosó és a politikai klub teljesen kielégítitársaságra való igényeit. Szinház, zene, képzőművészet aligérdekli. Olvasmánya nem sok, de válogatott: az angolok közülCarlyle, Macaulay és Dickens – a történetírók és a humoristák –érdekelték, egy időben úgy látszik az oroszok is, de márVI.a naturalizmus nagy világáramlatának nem volt rá semmi hatása.Szerette a kuriózumot, a furcsaságot emberben, dologban egyaránt sbámulatos érzéke volt minden iránt, a mi jellemző és tősgyökeres.Nagyon kifejlett volt a családi érzéke; azok közül való volt, a kikodahaza élnek, mindenhova máshova csak járnak. Szerette apolitikát, de nem becsülte túlságos sokra, inkább az érdekességétlátta, mint a komolyságát, hajlandó volt mulatságos játéknak nézni,mint valami nagyszabású kártya-parthiet. Ragaszkodott parlamentitagságához, de politikai ambiczió nélkül; párthoz, vezetőállamférfiakhoz való ragaszkodását inkább a személyes rokonszenvirányította, mint a politikai elveik és módszereik helyességérőlvaló erős meggyőződés. Szerette a vidám beszélgetést; nem azt atársalgást, a melyben az egyik elbeszélő inspirálja a másikat, azegyik megjegyzés pattantja ki a másikat, hanem az adomázást,melynek az a lényege, hogy egy beszél és a többi hallgatja. Atermészetből csak a gyermekkorában megszokott dombos nógráditájaknak volt rá mélyebb hatása. Bár lakott Szegeden, sokat járt azAdria mellé és a stájer hegyekbe, alig találni irásaiban képet,melyet ezek sugalltak volna neki. Szkeptikus volt és irónikus, alelkesedés elragadtatásait nem ismerte, mindig ura volt önmagának;nem kelt ki magából soha, nem adta oda magát semminek teljesen.Önmagában befejezett, kerek egyéniség volt, nem volt egyetlen olyanpontja sem, a melyen beleolvadt volna valami másba, rajta kívülállóba. Viszont beolvasztott magába mindent, a mi kívülről érte.Egész lényével benne gyökerezett abban a földben, a melybőlszármazott, a maga társadalmi osztályának világfelfogásában,VII. érzésében, előitéleteiben éshagyományaiban. Harmincz évnél hosszabb ideig élt Budapesten és anagyvárosi életnek semmi nyoma se maradt sem egyéniségén, semmunkáin: mintha csak az ablakon át nézte volna a körülötte folyóvárosi életet.

Gyermekkorát a falusi kisnemesek és parasztok körében töltötte,serdülő korában ezekhez járultak a felvidéki kisvárosoknyárspolgárai, legénykorában a vármegyei urak. Ezek maradtak szemeelőtt egész életében. Később még gyarapodott galériája a parlamentalakjaival, kik között férfikorát töltötte. Ezekről is sokat írt,de többnyire journalistikai jellegű dolgokat; még nagyszabásúszatírája, Az új Zrinyiász is alapjában véve nem más, mintaz ő különleges journalistikai műfajának, a parlamenti karczolatnaklegnagyobb arányú s irodalmi magaslatra emelt példája. Képzelete atornáczos kuriák, falusi parókiák és a zsupfödeles parasztházakkörül járt legszívesebben.

Meglátszik munkáin még az is, hogy ezek az ifjúkori benyomásokhogy rakódtak le, rétegenkint, az emlékezetében. Mikor parasztokrólír, megérezzük, hogy ezeket az alakokat egy gyermek látta, ezeket atörténeteket egy gyermek hallotta, hogy aztán a férfi alkossa újra.Legtöbb paraszt-történetébe egy alakkal többet képzelünk bele, minta mennyiről ír: a kis fiút, a ki ott ténfergett a falusi emberekközt, hallgatta beszélgetésüket, álmélkodott nevezetestörténeteiken, megbámulta virtusos cselekedeteiket, megdöbbenttragédiáikon, sejtő szemmel figyelte szerelmeiket. Mindenüttészrevenni a történetekben a gyermeki perspektiva nyomait.

Sokszor meg is mondja a fiatal korra való visszaemlékezésVIII. melancholikus hangján, hogy emlékeitírja meg, egyszer-másszor szerepelteti is önmagát, a parasztokközött ténfergő gyermeket, történeteiben. De a többiparaszt-rajzokon is megérezzük, hogy milyen szemmel nézte egykorazokat az embereket, a kikről szól; osztozott a faluközvéleményében, ezzel együtt tartotta őket nagyon okos embereknek,vagy bolondoknak, furcsáknak, nevetségeseknek, félelmeteseknek;érezzük, hogy mulatott vagy borzongott azokon a történeteken,amelyeket egykor a cselédszobában, a mezőn, a georginás kertekben,a kis házak előtti padokon tágranyitott, mindent meglátógyermekszemmel hallgatott s melyeket most játszi humorral mond el,megindulását csak néha engedve keresztülcsillogni.

Innen van, hogy bár a parasztokat is bizonyos távolságból,felülről nézi, mégis valamivel közelebb van hozzájuk, kisebbtávolságban felettük, mint pl. ha megyei urakról ír. Innen van azis, hogy jóformán csak azt rajzolja a paraszt-életből, a mit agyermek is meg tud látni. A vasárnap délutáni beszélgetések, a téliesték tréfálkozásai, a vidám mesélgetések, a templomba járás, afalu nevezetes eseményeinek meghányása-vetése, a kovácsműhelypletykálkodásai – ezekben és effélékben alakulnak ki a történetek.Ha munkaközben rajzolja a parasztokat, akkor a munka maga aligszerepel, annál többet a munkaközben folyó tréfák, dalolások,tereferék. A paraszt szegénységét, nyomorúságos, egyhangú életét,tudatlanságát – mindazt a sok nyomorúságot, melyben egész életén átbenne él, melyet úgy megszokott, hogy észre sem veszi, mint a hogynem veszi észre a levegőt, melyben lélekzik: ezt nem vette észre agyermek, a ki IX. a paraszt álláspontjáról nézi a parasztots ezért nem szól róla az író sem, a ki a gyermek benyomásaitrajzolja meg.

Minden pontos megfigyelő észreveheti, hogy a szemlélet dolgábanmennyire különböznek Mikszáth palócz-rajzaitól azok, a melyekben aszegedi parasztokról vette az anyagot. Ezeket már érett szemmelfigyelte, s a felnőtt ember attitudéjében áll velük szemben.Megrajzolásuk teljesen a pontos, rendkívül éles megfigyelésenalapszik, objektivebbek, markánsabb körvonalúak, de egyoldalúbbakis: a parasztnak csak egy-egy vonása domborodik ki belőlük. Nagyonbiztos kontur-rajzok, nincs meg bennük a tónusnak az a gazdagárnyalása, mint a palócz-rajzokban. A szegedi parasztban valamikuriózumot lát, a palócz nemcsak egyes különösségeivel érdekli,hanem egész lényével.

Az egy Jókait kivéve senki regényirásunkban a parasztot úgymegeleveníteni nem tudta, mint ő. De rajzai nem intimek, úgyábrázolják a parasztot, a hogy mások szemeláttára viselkedik,sohasem úgy, a hogy önmagával szemben áll. Parasztjai kívülrőlvannak megjelenítve, nem belülről, látvány, nem együttélés alapján.Szeretete a paraszt iránt nem is intimitáson alapszik, hanem amagasabb társadalmi osztályból való ember megbecsülésén; a magyarparasztot, kivált a palóczot, jóravaló, erős, derék, tehetségesemberfajtának tartja s nagyon tud gyönyörködni benne. A keményfejű,ravasz, érdekeit, igazát megvédő palóczczal szemben mennyire másnaklátja a tótot! A mi abban energikus keménység, az ebben jámborszelidség, a mi abban ravaszság, ebben félszeg, ravaszkodóegyügyűség, X. a mi abban önérzetesség, ebben alázatosmeghunyászkodás. Becsületes, szelid, derék emberkék ezek atótocskák, de mennyivel különb, imponálóbb náluknál a magyar! A tótnép fantasztikuma azonban néhány pompás kisértetlátó történetetadott neki, a melyekben még ma is érezzük azt a borzongást, melyetegykor hallásukra a szklabonyai kis fiú érzett.

A paraszt után időrendi sorban a felvidéki kisvárosoknyárspolgárai következnek. Ezek sokszor feltünnek egy-egymunkájában, ha nem adtak is neki annyi anyagot, mint a falu népe.Sokszor megtaláljuk itt is a diákkori szemlélet emlékeit azokban aszínekben és vonalakban, a hogy a kisvárosi kosztadó gazdákat,iparosokat, szatócsokat, bérkocsisokat rajzolja és bizonyáradiákkori epekedések emlékei azok a csinos, karcsú bokájú, libegőszoknyájú polgárlányok, a kik egy-egy történeten hirtelenátlebbennek. Selmecz és egyéb felvidéki városok polgárságának képeiezek, olyan polgárságé, melyben még ma is elevenen élnek a régibástyák közé szorított élet hagyományai, kicsinyességeikkel,nagyzoló polgári gőgjükkel, korlátoltságukkal. Innen van véve arégi szepesi polgárságnak képe is az író utolsó regényében, Afekete város-ban Ezeket a polgárokat Mikszáth majdnem mindigkomikus, furcsa alakoknak rajzolja. Valamikor a faluról a városiiskolába került diák is bizonyára furcsáknak, nevetségeseknektalálta őket, a minthogy a kisvárosi diáknak mindig is legnagyobbmulatsága volt a nyárspolgárok rovására nevetni.

Ugyanebből a korból valóknak látszanak a falusi apró gentryrevonatkozó emlékek. Mikszáth maga is ebből a kicsiny birtokon élőapró gentryből származott XI. s róla rajzolt képein megérzik, hogy aszíneket hozzá odahaza, a családi beszélgetésekből, környékbelilátogatásokból, mulatságokból vette, a melyekben a vakácziórahazajáró diák már részt szokott venni. Ezeknek a kis uraknak is,mint mindennek, meglátja a humoros vonásait, de a tiszteletbizonyos nemét hozta magával irántuk gyermekkorából; szüleinekbarátairól van szó, a kiknek, ha maguk közt észreveszik isfonákságait, furcsaságait, idegenek előtt kimélettel beszélnekróluk. Sohasem bánik el velük olyan kegyetlenül, mint például anyárspolgárokkal s ha rossz embert rajzol közülük, önkéntelenültragikus vonások vegyülnek a humoros rajzba. Egy vonás pedigkülönösképen bizonyítja, hogy ezek a képek serdülőkori emlékekalapján készültek: majd mindegyikükben feltűnnek az apró gentryleányai, olyan színezésben, a hogy egykor a diákgyerek gyuladozóképzelete látta őket. Ifjú pezsgések emlékei remegnek még ma isezeknek a lányalakoknak a vonalaiban.

Mikszáth témáinak anyagában a negyedik legdúsabban termő réteg avármegyei nemes urak élete. Ezt már érett szemmel, az életepályáját kereső fiatalember szemével nézte s megismerte egészkörét, de abban, a hogy látta, nincsenek meg a nyomai annak agyermeki naiv szemléletnek, melyet a többi körökről rajzoltképeiben láttunk. A kiegyezés utáni gentrynek ő a leghívebb éslegpontosabb festője irodalmunkban.

Jókai egész lelkével a 48 előtti és az abszolutizmus korabeliéletben élt és azt a nemességet rajzolja, a mely nimbuszatetőpontján, történeti szereplése legszebb tényének, az 1848-ikitörvényeknek világításában XII. áll. Ezért vagy idealizálja, vagy arégi táblabiró világ képeivel humorizál róla. Mikszáth már akiegyezés utáni nemességet látja, a mely törvényesen lemondottugyan előjogairól, de a hatalom megtartására folytonoserőfeszítéseket tesz, a mely az állami, gazdasági és társadalmirend hirtelen átalakulásában megtizedelődött s a vármegyeházfellegvárába vonulva küzd a régi hatalom maradványaiért.

Mikszáth gentry-képeiben érdekes fejlődést láthatunk. Kezdetbenőt is magával ragadta a pusztulás melancholiája. Bár tisztán látjaazokat a hibákat, melyek miatt a gentry egy részének szükségszerűenel kellett pusztulni, melancholikusan nézi, hogy csúszik ki a földa négylovas magyar urak alól, hogy foszladoznak az egykor büszke,oszlopos kúriák. A mit akkor, a nyolczvanas évek általánoshangulata szerint a gentryről írt, annak hangulata a pusztuláshumorának hangulata, kevés szatirikus ízzel. Az író rokonszenvealakjai mellett áll. A szatirikus elem, bár egyelőre még keserűségnélkül, mind erősebb lesz – pl. a Gavallérok-ban – slegkésőbbi korszakból való gentry-képeiben még sötétebben színez. ANoszty fiú már egyenesen hatalmas persiflage-zsa agentrynek. A családi politika, mely egy család zsákmányává, vagynéhány család vetélkedésének harczterévé teszi a vármegyeházát, ahatártalan léhaság, a melyben feloldódik minden erkölcsiellenállás, a pénzvágy, a mely a becstelenséget is magátólértetődőnek tartja, a komoly közdolgoknak léha játékká valósülyesztése, a közhatalomnak magánczélokra való felhasználása –ezek azok a jellemvonások, melyek a Noszty fiú-ból, mint avármegyei élet jellemző vonásai tünnek elő. Ez a XIII.regény tükröt tart a vármegye urai elé. Torzító tükör-e? Mikszáthnem annak szánta. Szatirikus nem lehet el bizonyos torzítás nélkül,Mikszáth ezen a mértéken nem megy túl; az olvasónak folyton az azérzése, hogy ő csakugyan ilyennek látta a vármegyei urakat s hogytipust akart rajzolni, nem tendentiosus torzképet. S a kép annálélesebb, mert az okosság, a becsületesség, a komolyjellemszilárdság megszemélyesítőjéül a meggazdagodott iparostállítja vele szembe.

Semmivel sem jár jobban a gentrynél, sőt még rosszabbul jár amágnás. Ha sorra vesszük Mikszáth mágnásalakjait – nem sokan vannak– alig találunk olyat, a ki ne volna ellenszenvesnek rajzolva. Agentry akármennyire léha, mindig marad benne valamiszeretetreméltó, a mágnás egyéb hibáin kívül még nyegle,keményszívű és rideg is. Mikszáthban jellemzően fejeződik ki az azellenszenv, mely a kisebb falusi gentryben a mágnások ellen él.

Mikszáth műveiben változatos képekben tükröződik aharmincz-negyven év előtti magyar vidéki élet egész köre. Gyakrantükröződik a magyar mult egy-egy képe is; számos elbeszélése snéhány regénye történelmi korszakba vezeti az olvasót. Atörténelemről nem volt mély felfogása, történeti képei alapjában amai élet képei, elmúlt idők kosztümjeiben. A mult lelkébe valóelmerülést nem találjuk meg nála, a történelemnek inkábbanekdotikus vonásai érdekelték s a mélyreható históriai tanulmányszükségérzete sem volt meg benne. Az ő terrénuma a megfigyelés ésha néha meglepő valószerűséggel hozza ki az elmúlt korokgondolkodásmódjának egy-egy vonását, megismerni rajta, hogyvisszakövetkeztetés révén, a mai életre vonatkozó XIV.megfigyeléseiből kiindulva jött rá. A történelmi anyag költőifeldolgozásában Jókai tanítványa, Jókainál is kevesebb történetiérzékkel.

II.

Alig van író az egész világirodalomban, a kinek elbeszélő hangjaoly közel áll az élő szóhoz, mint Mikszáthé. Mintha csakugyaneleven beszéd csengene fülünkbe olvasásakor, folyton modulálódva:az elbeszélés folyamában nyugodtan, kényelmesen ömlik, egy-egyjelenetnél ellágyul, halk, alig észrevehető, de érzésünket épenezért erősen ingerlő remegések járják át, egy másiknál gyorsabbütembe lendül – szóval él és a maga kifejező eszközeivel kíséri atörténet folyamát. Ez Mikszáth közvetlensége, minden jellemvonásaközt a legjellemzőbb. Nemcsak az előadásban magában van meg ez aközvetlenség, hanem a mű egész természetében, a mese alkatában, azember és természetlátásban is.

Az előadás közvetlenségét a nyelv természetes könnyedségén kívüla hang eleven, emberi volta adja meg. Mintha minden szó egyenesenaz ajkról lebbent volna a papirosra, még rajta van – hogy úgymondjuk – a test melege. Ezzel életet kap a

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... 33
Comments (0)
Free online library ideabooks.net